Isten veled, vadregényes
Bérci táj, Isten veled!
Keblem legszentebb részébe
Tündér álomként szövéd be
Édes-bus emlékedet.
Messze járok már tetőled,
Messze űz a sors, a gond,
Ah de lelkem méltán, fájón,
Mint felleg az őszi tájon,
Még hegyeid közt borong.
Ujra éltem gyermek-álmim’
Ott az ősi bérc alatt!
- Szép emlékek, boldog órák
Keblem vissza-vissza vonják…
Ah, de sorsom űz tovább.
Isten veled vadregényes
Bérci táj, Isten veled!
Keblem legszentebb részébe
Tündér álomként szövéd be
Édes-bus emlékedet.
Forrás: Magyar nép IV. évf. 45. sz. 1924. nov. 8.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése