A bánat fáradt hárfa-hurján
A messze emlék muzsikába kezd…
Mint kis, falusi kertek alján
Szomorkodó szerelmi ének.
Nyáron, mikor az apró házfalakra
Misztikus árnyakat fátyoloz az est.
Átsuhan kertünk homok-utján…
Az ablak alatt halk pianóba rezg.
Az üvegen lágy esti fények…
A fehér álmok visszatérnek.
S lelkemben csendes őszi reszketéssel
A messze emlék sirdogálni kezd.
Forrás: Dombóvári Hírlap 6. évf. 16. sz. 1922. ápr. 16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése