Eötvös K. Lajos (1847-1937): Altató mese

 

Csitt kicsikém, csitt,

Halga egy kicsit:

Mesét mondok a gólyáról,

Gólya-hozta kis Flóráról;

Csitt hát, csitt,

Figyelj egy kicsit.

 

Világ végén tündérkert,

Pásztora a gólya,

Ezer kicsi, ezer piczi

Tündér a lakója.

Mindeniknek szárnya van,

Mint a pillangónak,

Szállnak ide, szállnak oda,

Gonddal nem gondolnak.

 

Jaj, egyiknek megesett!

Hiucska volt keveset,

A tilosban, a tó fölött repesett,

Csilló tükrébe lesett

Hideg rideg tóba.

Ki fogja ki? ki hozza ki?

Száz kis tündér száz jutalmat igér neki…

Kifogta a gólya.

 

Tóba esett kis tündér

Jaj nagyon megfázott,

Szárnya meg, a repeső

Egészen elázott

Szárnyaveszett kis lepke

Magát száritgatja,

Pásztor gólya,

Ápolója

Szárnyán szállitgatja.

Lágy pólyában melengeti,

Etetgeti, szeretgeti,

Mintha volna

Szegény árva

Tündérkének atyja.

 

Nosza piczi tündérek

Kinálnak jutalmat,

Szeme szája mit kiván,

Gólyának megadnak.

Tündérhordó lábát, csőrét

Arannyal futtatják,

„Mit kiván még? szóljon, szóljon!”

Szivesen biztatják.

A hü gólya rátekint

Pólyababájára

Szive diktál, szája mond

Ilyen kérést rája:

„Szabadságot adjatok

Szép Magyarországba

Oda vigyem kis tündérem,

Derék magyar lányka légyen

Aranyos pártába.”

 

Szárnya vesztett tündérke

Kéri hogy odadják,

Jó testvéri megteszik, de

Sirva bucsuztatják.

Vándor gólya tarisznyáját

Tömik ezer jóval,

Ráadásul megajándékozzák

Tündérország fő kincsével:

Naplehunytán, minden éjen

Megújuló

S valósuló

Aranyos álommal.

 

Arany csőre gólyának

Fölveszi babáját,

Arany lába földet nem ér,

Míg érte hazáját.

Nekünk hozott kis tündérem

A jó gólya téged,

És elszállott, csak ha alszol,

Hozzád akkor tér meg.

 

Hogyha alszol, megjelen

Arany álom kincsével:

Csitt hát, csendesedj,

Aludjál jó gyerek, -

Jő a gólya, arany lábbal,

Czukorral telt arany szájjal,

Repül, repül, közeleg.

 

Arany álma, tündér álom,

Nyiló virág, télen-nyáron,

Aranytollu kis madár,

Csuda játék, zengő bábu,

Száz angyalka, lengő szárnyu,

Itt van, itt van, itt van már!

Csitt hát, csitt,

Aludjál egy kicsit.

 

Forrás: Kisdedóvók és Gyermekkertésznők Lapja 1. évf. 1. sz. Gyöngyös, 1882. julius 15-én