Sohase látszik, mindig csak sejlik,
tégla, habarcs, mész építik, rejtik.
Ami hozzáér, rakja és rontja,
amíg elkészül, magát lebontja.
Volna, ne volna, miféle forma?
néha kibukkan szöglete, orma.
Elijeszt, izzaszt, kicsuk és bezár,
közel és távol egyre megy, bevár.
Mérnöke futkos, semmi se biztos,
tervrajza firka, tervrajza titkos.
Munkát hoz, hírt hoz, csurom verejték,
ezt most elejtsék azt most emeljék.
Vakolat potyog, reccsen egy satu,
miért nincs nyitva a szárnyas kapu?
Szanaszét kövek, kupacok, boglyák,
egy sarokvasért túrják, kotorják.
Forrás: Kis Ujság LXVII. (1.) évf. 29. sz. 1989. dec. 14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése