Petres Kálmán (1887-1927): Én szeretem a szülőföldem

 

Én imádom a szülőföldem’,

Kis madárházunkat a sorban,

S a kertet, ahol játszva törtem

Piros rózsákat gyermekkorban.

Én imádom a szülőföldem’.

 

Nekem testvérem ott az erdő,

Ha szellő zúg a fákon végig,

A lombsirása hozzám eljő

S a szivem rája mindig vérzik.

Nekem testvérem ott az erdő.

 

Az én örömem most is ott van,

Valahol künn a faluvégen,

Hol aranyszárnyu lepkét fogtam

A puha fűben réges-régen,

Az én örömem most is ott van.

 

És kicsordul a szemem könnye,

S lelkem föléjük sirva tartom

Mind mind az emlék drágagyöngye,

Hegy, völgy, patak, virág a parton.

És kicsordul a szemem könnye.

 

Vigyenek oda vissza holtan,

Ha messzi hullna rám az éjjel.

Gyermek a Nyárád mellett voltam,

S egy székely házból jöttem én el.

Vigyenek oda vissza holtan.

 

Forrás: Magyar nép IV. évf. 51-52. sz. 1924. dec. 25.