Az ifjuság találkozott az ősszel,
A röpke dal a fáradt hegedőssel,
A napsugár a parkba hullt avarral,
A diadal az örök viadallal,
A tünde regg a méla délutánnal,
A boldog arc a mindig halavánnyal,
A kacagás a hallgatag sírással,
A lány szíve a bánatos irással,
A friss virág a hüvös fuvalattal,
A szem tüze a könyvbe halt szavakkal,
A nyilt mosoly a megvakult tükörrel,
A játszi ujj a reszkető ököllel,
A barna fürt a dérvert ismerőssel,
- Az ifjuság találkozott az ősszel.
S nem történt más, mint míg egy könny legördül,
Meggyult levél a lángon összegörbül,
Hervadt szirom a kerti rögre zörren,
A vasredő az ablakon ledörren,
A kávéházból a zene kiröppen,
Tűz csillanik a lompos, esti ködben,
A gyorsvonatból lány feje kihajlik,
A bús szíven egy mosoly átnyilallik,
A néma ajkon fölszakad a haj,
Kedves tünik a távozó hajóval,
Egy könnyü kéz teánkba cukrot ejt,
Egy gondolat egy életet felejt,
Az őszi lomb a vén fán összezördül…
- Csak annyi történt, míg egy könny legördül.
Forrás: Dombóvári Hírlap 5. évf. 49. sz. 1921. dec. 4.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése