Ugy jössz elém, mint ünnepek csodái…
Gyermekké szépül rejtett büszkeségem,
Fejem szeliden meghajol
S angyalköszöntő csengő ujjongása
Csendül lelkemben valahol.
Karácsonyfáim csillagfényes kincse
Szemednek mélyén felragyog
S szent ajándékul visszahozza ujra
A hitemet, mely elhagyott.
Ugy jössz elém, mint ünnepek csodái…
Farsangi tánc ring könnyü lépted szárnyán,
Az utca: báli forgatag…
Vig szédületben karcsuságod érzem,
Hisz egykor átkaroltalak.
Egy pillanatra rámszakad a mámor,
Ó, csaknem összeroskadok,
Hogy megcsókoljam könnyü cipellődön
A táncos, selyemszalagot!
Ugy jössz elém, mint ünnepek csodái…
Húsvéti illat leng felém ruhádból
És keltegeti lelkemet,
Mely évek óta minden szép rajongást
Magányos gyásszal eltemet.
Szivemnek böjti megtartóztatásán
Feltámad végre az öröm
S buzgó szerelmem hálás tömjénfüstjét
Lelked kincsére füstölöm.
Ugy jössz elém, mint ünnepek csodái…
Pünkösdi szent láng lobbanik szivedből
Virágesőként száll szavad
És nyárba rejti napsugár hevével
Az életemre hullt havat.
Verőfény izzik holtnak hitt szivemből,
Minden szavam egy lángszalag,
Hogy rád fonódjék s mindörökre érezd:
- Pünkösdi szivvel áldalak.
Forrás: Dombóvári Hírlap 5. évf. 52. sz. 1921. dec. 25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése