Künn lomhán, selymesen röpköd, száll a hó,
Betakar utcát, házat, kerteket
S az ég – e fehér, roppant takaró,
Könnyeket hullat, fátyolt tereget.
Karácsonyeste… elhalt a lárma,
Paloták, kunyhók csendben alszanak,
Az utcák holtak, minden bolt zárva,
Az ember ma nem küzd, nem lót, nem szalad.
Meleg tanyáján, családja körébe
Megbuj a fehér kis asztal körül
S gyertyagyújtáskor szelíd égi béke
Szeméből minden könnyet kitöröl…
S míg az illatos, zöld fenyőgalyakon
A sok színes gyertya sercegve elég,
A jégvirágos, fagyos ablakon
A gyermek Jézus hozzájuk belép.
**
Karácsonyeste röpköd, száll a hó…
A piactéri cimeres palota
Fényes termében sír a kandalló.
S teritett asztal vár, gazdag lakoma
Drága poharak – csengő, metszett kristály
Sárga óborral mind-mind szinültig áll…
A nagyúr mulat. Suhogó selyemben
Körötte kipirult vidám alakok,
Fodros ruhájuk könnyedén lebben,
Mikor a banda kedvelt dalba fog.
A nagyúr mulat a szent éjszakán,
Kinek hires őse egykor száz csatán
Máriás-zászlót hordott lelkesen…
A nagyúr mulat… karácsonyt ünnepel…
S hol már a paloták helyett üres telkek
És földbe sűlyedt kunyhók állanak
Rongyos csöpp fiuk vigan útra kelnek
S dalra zendítnek a kapuk alatt.
Kántáló sereg, zuzmarás a bajszuk,
Báránybőr bundájuk csupa hópihe,
Mégis hol felcsendül didergő hangjuk,
A fagyos szivet varázzsal hinti be.
Előttük minden nyitva áll ma este,
Jöttüknek örül gazdag és szegény.
A gyermekhad már hetek óta leste
Az ablakokban, utcák szögletén,
Mikor is jönnek, milyen lesz az angyal?
Jön-e a három király nagy csillaggal?
S ragyog-e, csillog-e szép arany csillaga?
Ó, szebb nincs nálad karácsony éjszaka!
S utcáról-utcára, házról-házra járva
Boldogan, békén halad a csapat,
Ósdi jászoljuk sok színes gyertyája
Ontja, szórja a szelid sugarat.
Pedig a hideg megcsipte az arcuk,
Csicsergő hangjuk könnyesen remeg
S az angyal – ötéves – cipője csupa lyuk,
Sokszor letörli a pergő könnyeket.
Azért mendegélnek s nincs ház, nincs ablak,
Hol ki ne gyulna fényes csillaguk.
S ime boldogan, bátran, mit sem sejtve
Belépnek a nagyúr kitárt kapuján,
Pici érző lelkük mintha megrezzenne,
Ámulnak, bámulnak a Pazar csudán.
Micsoda folyosók, drága perzsaszőnyeg,
Délszaki virág, aloé, pálma,
Lépcsők, amelyek végtelenbe nőnek,
Mintha csak előttük a menyország állnak.
Havas cipőjük, jaj, lopva oson
A márvánnyal rakott drága folyosón…
Az öreg kis pásztor bundáját lerázza
S gyújtogatni kezdi félve, vigyázva
A betlehemi jászol vékony gyertyáit
S félős pici lelke imára áhit:
Jézuskám, Istenkém, csak most adj erőt,
Hogy itt a dúsgazdag nagyurak előtt
Szépen kidicsérjük áldott nevedet…
Kezük remegve, tétovázva
A szárnyas ajtót hirtelen kitárja
S a zuzmarás bajszu kántáló sereg
Ajkán felcsendülnek régi énekek…
A forgó, gomolygó vidám alakok
Megborzongnak, arcuk elfakul
S megkövülve állnak, várnak szótlanul…
Lelkük hirtelen messze-messze szárnyal,
Eszükbe jut egy régi éjszaka,
A fehér asztal zöld karácsonyfával,
A betlehemesek fénylő csillaga.
Csak a büszke nagyúr marad jéghideg
S mint szíven sebzett, vadul felkiált:
- Hé’ szolgák! szaporán! lusta, renyhe nép
Ki innét, ki ezt a rongy komédiát!
Tündér-mesékben ma én már nem hiszek.
S a zuzmarás bajszu kántáló sereg
A palota előtt sirva-sirdogált,
Siratta Jézuska viaszjászolyát,
Mit összetörtek a szolgakezek.
S a kiszürődő gyér villanyvilágnál
A hulló hóban soká motoztak
És összeszedték, mind, mind megkeresték
A darabokra hulló jászoly-roncsokat…
**
Karácsonyeste… Röpköd, száll a hó…
S a piactéri cimeres palota
Fényes termében sir a kandalló…
A nagyúr már őszes, roskadt nagyapó,
Merengve ül a zöld fenyő alatt,
Körötte unokák, két kékszemű gyermek
Vigan hahotáz, játszik, fut, szalad.
Apró, gödrös kezük játékszert rendez:
Ezüstkürtöt, csákót, nevető babát
S édes cukorkát kötöznek csomagba,
Miközben faggatják a jó nagyapát:
- Ugy-e ezt is? ugy-e azt is? ugy-e a ruhát is?
Narancsot, datolyát, fehér paripát is?
Ugy-e mindent, mindent átadunk nekik?
De nagyapó – te sírsz, szemed könnyezik?
Mondd csak, mondd nagyapó, talán nem szabad?
S a nagyapó halkan, remegve megszólal:
- Ó, mindent, mindent nekik adhattok!
- - - - - - - -
S a kántáló sereg a szárnyasajtóban
Arcán mosollyal csendben dalba fog…
Forrás: Dombóvári Hírlap 6. évf. 57. sz. 1922. dec. 24.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése