Október ködös, álmos reggelén,
Régi emlékek lengenek felém…
Lármás gyermekhad siet iskolába,
Kezükben ábécé, palatábla.
Csillog a szemük, dobog a lábuk,
Versikét perget csicsergő szájuk.
Csak nézem őket s észre sem veszem,
Hogy ég a szemem s lassan könnyezem.
Rongyos ábécém, kis palatáblám,
Padlás zúgában gubbadnak árván.
A versikéket mind elfeledtem,
Óh hogy is hivták? Ki ült mellettem?
Iskolaudvar, vidám tizpercek,
Kis játékaink vaj hova lettek?!
Úgy van-e minden, ahogy volt régen?
Kacagó gyermekhad, óh mesélj nékem!
Iskola-ajtó tárul s becsattan,
Én régi vén diák kívül maradtam.
Tört palavessző az út porába,
Zsebembe rejtem, senki se lássa.
Tovább megyek, az élet int felém –
Október ködös, hűvös reggelén.
Forrás: Dombóvári Hírlap 5. évf. 43. sz. 1921. okt. 23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése