Ugy szeretek ősszel, bus őszi délután
A mezőre járni,
Hervadt őszi tarlón, őszi virágokat
Össze bokrétázni.
A táj hervadását, fájó suttogását
A szivemre türni,
Hulló falevelek sárga piros lombját
Koszoruba füzni.
Megállni a dombon, őszi lemondással
S busan körülnézni,
Távozó vadludak tovaszálló seregét
Messze elkisérni.
Messze elkisérni, egy-két sóhajtással,
Hátha meg sem látom!...,
Hervadozik minden, temetkezik már a
Pusztuló hegyháton.
Ugy fáj az enyészet, ugy fáj az elmulás
Amit ősszel látok,
Mégis ugy szeretlek, mégis ugy imádlak,
Ha a mezők járok,
- Kedves, hervadozó őszi délutánok…
(Siklód)
Forrás: Magyar nép IV. évf. 47. sz. 1924. nov. 22.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése