Keskeny szalagban vonaglik a víz…
Pár szomorufűz áll némán a parton.
A hegyek felől lassan közeleg
Felém az alkony…
A partokon valami – talán az ősz –
A fák között suhanva tovafut…
Nehány levél fakultan vizbe hull.
És sir a száraz út…
Két hattyu evez a vizek fölött…
És messze bámul két fáradt szemem.
Az álmos, csüggedt vén füzek közül
Az ősz jöttét lesem…
Forrás: Dombóvári Hírlap 6. évf. 16. sz. 1922. ápr. 16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése