Azért mondták rá, hogy „keresd”, mert nem lehetett megtalálni.
Távol esett mindennemű hadi utaktól, városoktól, egy erdők közé bezárt völgyben, úgy, hogy legfeljebb az eltévedt utazó bukkant rá s akkor aztán azt is hihette meglepetésében, hogy valami mesebeli tündérvárra akadt, ahol egy teríték várja az asztalon s láthatatlan szellemek abrakoltatják meg a fáradt lovát.
Nemcsak a szép Küküllő-megyének egyik nevezetessége a festői lovagvár, de egész Erdélyországnak.
Még most is teljesen ép és lakható.
Annyi érdekes alakzat, oly meglepően szép ajtók, párkányok, szögletek és oszlopok ékesítik a fenségesen komoly épületet, hogy mint egyik tudósunk mondja: „érdemes volna csupán a keresdi várról egy régészeti albumot készíteni.”
A vár az Árpádok idejében épült, mégpedig minden jel arra mutat, hogy a II. Endre alatt Erdélyben időző német hercegek építették, mert túlnyomó a gót stíl benne s mert az ekkortájt épült német váraknak hű mintája.
Később aztán a Bethlen-család birtokába került s azok a saját ízlésük szerint folyton hozzáépítgettek egyet-mást.
Meglátszik biz ott nemcsak a román és a reneszánsz építési modor, de még a legközelebb lakó segesvári kőművesek gusztusa is.
Ostromokkal úgy látszik sohase volt valami nagy dolga Keresdnek. Tört kardpengéket nem találnak alatta, sem golyóbisok nem hullnak ki a falaiból.
A béke hajléka volt.
Az üldözött erdélyi családok itt biztos, föl nem fedezhető menhelyet találtak.
Egy-egy Bethlen mindig lakott benne. Régente valamelyikök (mert a Bethlenek közt majd mindig volt író és tudós) nyomdát is állított fel a várban. Bethlen Farkas históriája itt jelent meg.
A középkor egyik komor fészkéből indult ki tehát Erdélyben az új kor erős hadserege: azok az apró ólombetűk.
A vár berendezése nagy pompaszeretetre mutat, a szobák kényelmesek és faragványokkal vannak ékesítve, a föld alatt templom van gót stílben s a faragott kőből való oltár benne igazi kis remek. Itt gyűltek össze isteni tiszteletre a Bethlenek. Külön padok állnak az asszonyok és a férfiak, valamint a váreli tisztek és családok számára. Itt imádkozgatott az ájtatos Károlyi Zsuzsánna, kinek fenn az egyik teremben még most is ott áll a fenyőfa-ágya 1508. felirattal.
Kemény János fejedelem sírkövét is Keresden őrzik mai napig.
Szokásban volt, hogy a Bethlen családból ha valaki megnősült, a mézesheteket e félreeső várba ment eltölteni. Mai nap is közmondás Erdélyben, ha valaki nászútra indul: „Keresdre utazik”.
Forrás: Magyar nép IV. évf. 49. sz. 1924. dec. 6.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése