Minden versem kék iniciálé,
Mit pergamenre másol szerzetes,
Bennük kinyilt üdvözitő áve
E tájakon visszhangot nem keres.
Csak az érti, ki a csendnek bókol
S szive mélyén arany klastrom áll.
S ki kidobált mindent a hajóból,
Versem rime csak annak orgonál.
Idegenből úgy szakadtam ide,
Mint magyar tőbe ojtott venyige
S az örök honvágyat sirdogálja szám.
Ó új honom, te alvó televény.
Mikor virágzol szivem melegén
S mikor nem fáj e táj, az uj hazám?
Forrás: Dombóvári Hírlap 5. évf. 12. sz. 1921. márc. 20.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése