Elmaradtak, eltüntek a végek
S ujra látnak régi vig vidékek.
Zarándokság megőrzött morzsája,
E táj talán kincset ad hozzája.
Szürke égen bandukoló felleg,
Rajta többé utra sose kelek.
Nem sir rajtam az őszi hold képe,
Nem leszek tán árva táj szegénye.
Nem jön ősz, hogy szivem kikutassa,
Nem vándorlok, mint tél bus utasa.
Lesz hajlékom, régi dombok mélye
Melenget a régi nyarak fénye.
Áldott béke koszoruzza arcom,
Hűs ölében szenderegve alszom.
S elcsititgat, elbabusgat halkan
Arany szóval, ezüst bölcsődallal.
Forrás: Dombóvári Hírlap 5. évf. 11. sz. 1921. márc. 13.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése