Hangfogó hulljon nemes hárfámra,
Hogy megtompitson könnyet éneket.
És ha multam buja ujra fájna,
Mélabum már csak szelid, halk lehet.
És ha balgán ujra visszajárna
Hű kisérőm: egy rongyos kisgyerek,
Sima csókot csókolna ajkára,
Hogy sebek, szemek megbéküljenek.
És ha őszök kósza dallamára
Bus virág nyilna tört szivem felett,
Hárfám hangfogós, halk szonátája
Megvigasztalná beteg szivemet.
Forrás: Dombóvári Hírlap 1. évf. 21. sz. 1917. máj. 20.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése