Erdélyi író barátaimnak
A Hargita ormán csak álltok, álltok
S ha vihar jön, nagyokat kiálttok:
Régi barátim, délceg fenyőfák. –
Gyilkos kezek fejszét emeltek rátok,
S Ti zokogtok és foly gyanta-véretek,
Hittétek-é, hogy ezt meg kell érnetek?
Az erdő lelke mélyen kavarog,
Míg hullanak a fejszecsapások…
S én ezer könnyes tortúrán átesem –
Mert: magyar vagyok s ez a – Végzetem!!!
Forrás: Papp Kincses Emese:
101 vers a Székelyföldről. Kriterion Könyvkiadó 2006. Kolozsvár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése