- Vermächtnis –
Lény semmivé nem válhat egy sem!
Az Örök mozdúl mindenekben,
Ne bántson hát a percnyi lét!
A lét örök, mivel törvények
Itt minden élő kincset védnek,
Mint a Mindenség ön-diszét.
Ami igaz, rég föltalálva,
S nemes Szellem füzé egymásba,
Az ős-valót hát megragadd!
Te föld-fia, köszönd a Bölcsnek,
Hogy napnak és csillag-köröknek
Kimérte, merre járjanak.
Csak fordúlj ön-magadba gyorsan,
S a központot leled föl ottan,
Miben bölcs sosem kétkedett.
S mindig találsz törvényt magadba,
Mert lelki léted tiszta napja:
A biztos lelki-ismeret.
Akkor hihetsz érzékeidnek;
Valótlan látszat nem vakit meg,
Ha az ész ébren s nem pihen.
Friss szemmel nézz mindent, örűlve,
S ügyesen s bátran járj körűl te
E dús világ szép berkiben!
Az élvezetben tarts mértéket,
S ahol a lét örvend a létnek,
Az értelemre bizd magad’,
S a múlt állandó lesz, s előre
Él az, mi rejtve még jövőbe’,
S öröklét lesz a pillanat.
S ha célodat végűl eléred,
S egészen áthat az az érzet:
Igaz a termékeny csupán,
Vizsgáld azt, mi mindent igazgat,
S melynek törvényt csak maga szabhat,
S legjobbak közt nézz társ után.
S mint kezdettől kedvére, csendbe’
Költő s bölcs oly művet teremte,
Mit meg nem alkothatna más,
Elérhedd úgy a fő-kegyelmet:
A sejtés a nemes lelkeknek
Legóhajtandóbb hivatás.
Ford: Szász Béla
Forrás: Budapesti Szemle 1932. 225. kötet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése