Feltárul a völgy előttünk
Teljes gazdag pompájában
Oldalán dús virágszőnyeg,
Mélyén tó hullámzik lágyan.
Felhők könnye öntözgette
Tavasz díszét hintve rája,
Felhőlányok csókja után
Sóvárog a tó hulláma.
Panaszhang is kél az ajkán
Csobbanó, halk, lágy zenével:
- Mért köszönt rám oly hideggel
Mért borzongat minden éjjel?
Oly bájos vagy völgy, hogy még a
Számum is, ha erre járna,
Szépségedtől ellágyulva
Rád mint hajnalszellő szállna.
Kavicsod gyöngy, körülötte
Aranyporzó lágy fövényed
Még a záporkopják ellen
Virágkelyhek védnek téged,
Napfény hull rád és vakítón
Csillogsz, ragyogsz ezer színbe
Csiszolt tükör kristály tavad
Zöld abroszon elterítve.
Forrás: Budapesti Szemle 1944. 267.kötet 800-805.sz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése