Újra látlak valahára,
Székelyföldem szép határa!
Szemem könnyekkel telik meg,
Hogy még egyszer ölelhetlek.
Amint itt e dombon állok,
Melyről rajtad végig látok
Mindenütt, hová tekintek,
Szebb időm emléki intnek.
A zöld halmok köröskörül
Mosolyognak rám messzirül,
Alattok a falu tornya,
Mintha ismerős volna.
Ismerős is valamennyi,
Úgy jő: oda haza menni,
Úgy szívembe vésve képe,
Jó barátom papja, népe.
Tudjátok-e, mért is jöttem?
Megifjulni körötökben,
S elfeledni, a mi eltölt,
Az utóbbi húsz esztendőt!
Forrás: Papp Kincses Emese: 101 vers a Székelyföldről. Kriterion Könyvkiadó 2006. Kolozsvár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése