Betértem a gazemberhez,
Mert az a hír járta róla,
Hogy bőkezű, nemes lélek,
Éhezőknek pártfogója.
Betértem, mert mart az éhség,
Mert a sors épp úgy kívánta.
Ó a sors, e durva zsarnok,
Hányszor csak meg jótanácsa!
Most is lám, mily póruljártam:
E jóllakott, ittas fickó
Predikált csak vendégének,
Szónokolt a fösvény disznó.
„Mért utazol? Maradj otthon!”
Mondta, mikor enni kértem.
„A próféta tanácsára”,
Válaszoltam eltökélten.
„Utazzatok, hasznosodtok!”
Idéztem rá a szent könyvből,
Visszavágott: Mondd csak végig:
„Egészséges az, ki böjtöl.”
Forrás: Budapesti Szemle 1944. 267.kötet 800-805.sz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése