Áldja meg az Isten e falu határát,
Kavicsos dülejét, fái sudar ágát,
Utcáinak minden porszemét
Széppel a dúst, jóval a szegényt.
Áldja meg az Isten azt a magas erdőt,
Hol nyaranta annyi székely fiú felnőtt,
S szomjas csordát, nyájat itatott,
Áldja meg azt a kis patakot.
Áldja meg az Isten a völgyet, a bércet,
S azt a rajta nyüzsgő tisztalelkű népet,
Házikói mind a négy falát,
Kapuit künn, benn az udvarát.
Áldja meg az Isten karcsú magas tornyát,
Fa-téglás házikók mindenik lakóját.
Lenn a lakót, fönn a födelet,
Áldja meg az Isten, áldja meg!
Forrás: Papp Kincses Emese: 101 vers a Székelyföldről. Kriterion Könyvkiadó 2006. Kolozsvár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése