2024. ápr. 12.

Ibn Háni al-Andaluszi (megh. 962): Embersors

 

Minden elpusztul, ez az igazság,

Hiába biztat, hazug az élet,

Mert napjainkat rövidre szabták

Csak hosszú vágyunk nem ismer véget.

Közeli sírunk itt van előttünk:

Mindig a jelent tapossa lábunk,

Jövőnkről álmot hiába szőttünk,

Rejtett titkába sohase látunk.

Érzékeink közt egy se oly tompa,

Miként a látás, ha messze ér is,

Övé legyen bár ezernyi pompa,

Gondolat, elme fontosabb mégis.

Ismerve gyarló emberi voltunk

Járhat-e boldog útat az elme?

Minthogy felettünk beszél a sorsunk,

Hallgat a nyelvünk béklyóba verve.

 

Forrás: Budapesti Szemle 1944. 267.kötet 800-805.sz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése