2024. ápr. 12.

Tompa László (1883-1964): Fiatal fa a hegyen

 

Az a fa vonzza most a szememet,

Mely ott a tetőn a tavaszban remeg.

 

Oly ifjú, merész, egyenes, derék - -

S fölött ekéken végtelen az ég!

 

Fény ütközik ki gallyai hegyén –

Oh,bár lennék e fiatal fa: én!

 

Feledve mindent, mi kedvetlenít,

Szívhatnám a föld áldott nedveit.

 

S duzzadva tőlük, minden hajnalon

A szabad űrbe nyúlna száz karom.

 

Tövemmel földben, mely éltetőm,

Földiekkel túl látnék e tetőn.

 

Derűsen tűrnék – akár hópalást,

Akár lomb födjön – minden változást.

 

Viharban, éjjel, mint egy nyugtalan

Őrült üstöke, lobogna hajam.

 

S rá a reggelbe repesve zengenék:

Fuvalom-halk s rejtelmes-mély zenét…

 

Forrás: Papp Kincses Emese: 101 vers a Székelyföldről. Kriterion Könyvkiadó 2006. Kolozsvár

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése