Mért lángolsz, szív, ádáz gyűlöletben,
Ajkamon miért e szörnyü átok?
Miért lőn az ég oly sötét fölöttem,
Hogy egy halvány csillagot sem látok?
Csillapulj le szívem lázadt vére,
Minden kincsed örvényekre jut:
A gyűlölet sötét bűnök bére,
S átkozódni minden gyáva tud.
Gyulai költeményét „Gyulai Pál” aláírással a Fővárosi Lapoknak 1868. évi 276. (nov. 29-i) száma hozta. Így joggal kereshetnők benne azoknak a komor hangulatoknak költői kifejezését, melyek Gyulai lelkét feleségének 1866. szept. 10-én bekövetkezett halála után özvegységének első éveiben oly gyakran szállották meg. Minthogy azonban ez a vers már Gyulainak költői vázlatkönyvében is előfordul, melynek tartalma leginkább a gernyeszegi tartózkodás idejéből, az 1851. és 1852. évekből származik, benne jóval előbbi kor hangulata tükröződik vissza. A költő talán éppen a világfájdalmas hang miatt nem adott neki helyet a gyűjteményes kiadásokban.
Forrás: Budapesti Szemle 1936. 242. kötet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése