2024. ápr. 12.

Murtadha Sahrazúri (megh. 1117) misztikus költő híres verse

 

Felvillant a pusztán a karaván lángja,

Amint az esthajnal éjtszakába hajlott.

Álom borult szerte az egész világra,

Eltévedt a hajcsár, elfáradt a dalnok.

Ábrándoztam róla, kit a végzet elvett

Friss volt a fájdalmam, de két szemem bágyadt,

Agyamban már minden gondolat elernyedt

És beteg szivemnek nem vetettek ágyat.

Szerelmem bensőmben mint nyitott seb égett,

Képzeletem lassan lángra lobbant tőle,

Fürkésztem a sűrű, kormos sötétséget,

S unszoltam társaim hírt hozni felőle.

„Leila fáklyája villant fel az éjben,

Itt lesz a közelben, nézzetek csak széjjel!”

„Képzelet játéka –korholtak keményen –

Lidérc fénye csalt meg, csillagtalan éjjel”.

Elfordultam tőlük, büszke fővel, bátran,

Mit kezdjek vakokkal?” kérdém lehangoltan,

S indultam eléje. Vágyam volt a társam,

S a szenvedély lován tovább lovagoltam.

 

Forrás: Budapesti Szemle 1944. 267.kötet 800-805.sz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése