2024. ápr. 12.

Gáspár Kornél (1876 előtt-?): A tengerszem

 


 

Bércek közt, fenyves árnyékában

Kicsiny tengerszem áll magában.

Mit sem tud léte nagy titkáról,

Sohase hallott óceánról.

 

Kristály a tükre, hó a habja,

Fodrát a szél se cirógatja –

Csend van körülötte a vadonban,

Átlátszó szíve mozdulatlan.

 

De hogyha néha messze tájon

Vihar dühöng az óceánon

S hab habra tör vad tombolással –

Bús sejtelem száll rajta által.

 

Megrezdül rengve, ringatózva,

Fölmormol, mintha zúgolódna.

Ó, mért ilyen szűk sziklamedrem!

Hisz érzem, hogy nagynak születtem.

 

Forrás: Papp Kincses Emese: 101 vers a Székelyföldről. Kriterion Könyvkiadó 2006. Kolozsvár

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése