- Die Weisen und die Leute –
EPIMENIDES (A többi bölcshöz.)
Testvérek, jertek a ligetbe,
Ahova már sok nép seregle,
A négy égtájról gyűlve egybe
De úgy vágynak csak a tudásra,
Hogy ne kerüljön fáradságba.
Készüljetek hát, hogy lehessen
Tudást nekik beadni nyersen.
NÉP
Ábrándozó, nagyképü bölcsek,
Feleljetek – de érthetőleg,
S ne csak rejtélyek leplin át:
Öröktől áll-e a világ?
ANAXAGORAS
Én azt hiszem. Mert az idő,
Amelybe’ még nem állt, valóba’
Egészen kárba veszve volna.
NÉP
S hogy el fog veszni, félhető?
AQNAXIMENES
Talán. De bajt abban se látok,
Mert míg az örök Isten lesz még,
Addig mindig lesznek világok.
NÉP
De mondd, mi az a végtelenség?
PARMENIDES
Miért gyötörnek ilyen eszmék?
Magadba nézz, s benned ha nincsen
Ami örök – érezni, tudni,
Úgy nincs, aki rajtad segítsen.
NÉP
S hol és hogyan gondolkodunk mi?
DIOGENES
Ugyan miért ugattok itten?!
Minden bölcs fejtől lábhegyéig
Gondolkodik, s ők rögtön értik
A Mi, Hogyan s a Legjobb titkát.
NÉP
Bennem is lélek lakozik hát?
MIMNERMOS
Jobb, ha vendégid’ kérdezed.
Mert én a finom érzetet –
Mit az, ha mással jót teszen,
S magával is, szent, égi kéjjel
Tölt el – léleknek nevezem.
NÉP
S a lélek szintén alszik éjjel?
PERIANDER
Tőled nem válhat el, valóba’,
S testeddel úgy van összeforrva,
Hogy nappal jót tevén a testbe’,
Nyugton pihen a lelked este.
NÉP
S szellem alatt –mondd csak – mit értesz?
KLEOBOLOS
Azt, mi úgy oldja meg a dolgot,
Hogy csak felel, de sose kérdez.
NÉP
S ki az, kire mondhatni: boldog?
KRATES
A gyermek – aki tán ruhátlan,
De nem haboz, szaladni bátran
Fillérjivel, tudván a boltot,
Ahol kenyér s cukros kalács van.
NÉP
S a halhatatlanság hogy’ áll?
ARISTIPPOS
Kezünkben az élet-fonál.
Ki sző – a rokkát jól forgassa,
Éljen, de mást is élni hagyva,
S aztán – az Isten megmutatja.
NÉP
Jobb a balgának, vagy a bölcsnek?
DEMOKRITOS
A kérdés könnyen fejthető meg.
A balga higgye: világ bölcse –
S a bölcs ezt nem sajnálja tőle.
NÉP
Szemfényvesztés s vaksors az úr csak?
EPIKUROS
Rám vár, hogy rá felelni tudjak.
A szemfényvesztést nézd kacagva,
A vak esélyt fordítsd javadra,
S mindkettő kedvez s hasznot ad.
NÉP
És van-e szabad akarat?
ZENON
Azon mulik, hogy mersze-e tenni?
Akaratodnál megmaradj,
S bár végül tönkre fogsz te menni,
Minden legyen számodra semmi.
NÉP
Hát úgy születtem már gonosznak?
PELAGIOS
E kérdésnél nincs semmi rosszabb.
Anyád méhéből – higgyed el –
Legfőbb bűnöd’ magaddal hoztad:
Hogy ily ügyetlen kérdezel.
NÉP
S van ösztönünk a javításra?
PLATON
Ne lenne ez mindenki vágya:
Nem jöttél vón kérdezni, lásd.
Magadon kezdd a javitást,
S ha magaddal nem jössz tisztába,
Úgy ne kivánj gyötörni mást.
NÉP
Mégis pénz s önzés úr a földön!
EPIKTETOS
A zsákmányból részed’ ne kérd,
S a világ minden kincseért
A rút irigység ne gyötörjön.
NÉP
S mondd, mielőtt örökre válunk,
Jogos tetszést miben lelünk mi?
A BÖLCSEK
A legelső szabály minálunk:
A kérdezőket elkerűlni.
Ford.: Szász Béla
Forrás: Budapesti Szemle 1932. 225. kötet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése