Jó szórakozást, töprengő, elmélkedő, ösztönző, vigasztaló, megnyugtató perceket kívánok az Irodalom-birodalomban! - Csicsada
A szivet nem lehet behunyni,
Szegény sziv, sohasem pihen,
Az álmot az agyra ő küldi
És ébredést is ő izen.
A testnek gépházába zárba
A sorsa olyan emberi,
Ő az élet és mégis árva
S amig ver, önmagát veri.
Forrás: Budapesti Szemle 1933. 230. kötet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése