2024. ápr. 12.

Lőrinczy György (1860-1941): Az erdő

 


Utam végén fáradtan

Kerestem a helyet,

Hol a természet keblén

Majd megpihenhetek.

Hol nem tép az irígység,

Nem sebez rágalom…

- Régi kedves tanyám hí:

Az erdő, a vadon.

 

Belépek templomába,

Meleg homály köszönt:

Faország bús derűje,

Álmatag, méla csönd.

A tündérszépek szépe

Még maga is aludt.

De idétlen kurjongat

S felkölti a kakuk.

 

Nevetem a csavargót!

Kakukszó nem vitás;

Az erdő is jól ismer,

Öreg komédiás!

S megszólal a komor jós,

Megszólal a kuvik:

Nem igai költő az,

Nem, aki hazudik!

 

Mosolyogva ébredez

A bájos álmodó,

Biztatja a világot

Víg füttyel a rigó.

Korholja a kakukot:

Halál örvényeit,

Kakuk, a te csőrödre

Bizonnyal nem kötik.

 

Amott harkály kopácsol,

Itt lombon, levelen

Hintázva, a mókus is

Suttyomba megjelen.

A néma művész nem szól,

De rá minden nevet;

Bohóc nélkül, lám, még az

Erdő se élne meg!

 

Nyájasan nézik a fák;

De vadgalamb eped

S elborúl bánatától

A vidám rengeteg.

Szerelmet búg. Az erdőn

Száz sóhaj röppen át…

S én mélázva hallgatom

Fájdalmas, bús dalát.

 

Haragszom az erdőre!

Mily zagyva lelke van!

Egyik lakója boldog,

Másik boldogtalan.

Minden cigánya mást zeng,

Más nótát muzsikál;

Összhangot e bozótban

Lelkem hol is talál!

 

Ott is,künn, a világban

Az élet ily bozót;

Sohase látjuk tisztán

A változó valót!

Ott is huhognak baglyok,

Sziszeg felénk a gáncs,

S még bandája se tűri

A keserű cigányt.

 

Fölcsattog, éppen mintha

Felelne énnekem

A dal szürke királya

A lomb közt odafenn

Nemcsak király, költő is,

Vágyat, reményt liheg;

Az erő is azért szép,

Mert ő szépíti meg.

 

Érzem az összhang báját,

Aminek hangot ad,

Álmok s dalok művésze

Az erdőn ő marad!

Tüzeli dalra kedvünk,

Bezeng földet, eget;

Ha sír s eped, akkor is

Vidítja lelkedet.

 

Dalold, dalold, királyunk,

Bűvös melódiád!

Boldog visszhangot rája

A dobbanó sziv ád!

Hirdesd varázshatalmát

Annak, mi tiszta, szent…

Dalaidban az erdők

Örökszép lelke zeng!

 

Forrás: Budapesti Szemle 1933. 230. kötet

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése