Jaj annak, akinek szívében
Nem volt, de soha szerelem;
Ki mint egy kitaszított vándor
Bolygott a rideg életen!
A sugárnak csak fényét látta,
De nem érezte melegét, -
Csak színét a nyíló rózsának
S nem szívta illatos lehét!
Én szenvedtem, sírtam, nevettem:
De áldlak téged istenem,
Mert a szerelem kínját, üdvét
Már éreztetted énvelem.
(Forrás: Szerelmesek könyve – Szerk.: Dura Máté – Bp.,
Athenaeum irodalmi és nyomdai r. t. kiadása 1899.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése