Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem

Zrínyi Miklós költő és hadvezér fő műve a Szigeti veszedelem című eposza. Formát bontva utolsó versszakát idézzük:

„De híremet nemcsak keresem pennámmal,

Hanem rettenetes bajvívó szablyámmal:

Míg élek harcolok az ottoman hóddal,

Vígan burittatom hazám hamujával.”

Zrínyi Miklós költészete, különféle írásai, elsősorban hadtudományi munkái és az a tény, hogy életének utolsó két és fél évtizedét a török elleni harcok határozták meg, hitelesítik ezt a négysoros ars poeticát.

A kort Európa-szerte a hódító török birodalommal szemben érzett rettegés, félelem jellemezte. 1566-ban Szulajmán szultán a földrész legnagyobb hadseregét vezette Szigetvár ellen, ahol kicsorbult a fegyvere, mert hősökkel találta szemben magát, akik erkölcsi fölényük és küldetésük tudatában várták az ellenséget. Mélyen átérezték vezérük szavait:

„Mindenfelől ránk néz az nagy keresztyénség,

Mi vitéz kezünkön van minden reménség.”

-        -        -

„Harcolnunk pediglen nem akármi okért

Kel, hanem keresztény szerelmes hazánkért,

Urunkért, feleségünkért, gyermekeinkért.

Magunk tisztességéért és életünkért.”

Történelmi tény, hogy a várvédők mind egy szálig elestek, de a török ereje meggyengült, legyőzhetetlenségébe vetett hite megingott, a szultán is ott veszett. Zrínyi Miklós horvát bán példát mutatott hazaszeretetben, katonai erényekben, önfeláldozásban. Ezt a hősi helytállást örökítette meg az azonos nevű dédunoka, aki nemcsak hadvezér, de politikus, író, költő is volt.

Eposza maradandó emléket állít az utókor számára, és klasszikus irodalmi kincsként gyarapítja a magyar irodalom tárházát.

Zrínyi az eposz születésének idejét az 1645-46-os évvel jelöli. Kétségtelen, hogy már birtokában volt mindannak az ismeretnek, amivel az eposz írását elkezdhette.

A Szigeti veszedelem nem csupán az egész Európára kiható hősies várvédelmet örökítette meg, de határozottan, nyomatékosan utal Európa és az író korának társadalmi viszonyaira is. A széthúzás, az önzés, az arisztokrácia életmódja csakis anarchiát eredményezhet. A mohácsi katasztrófából nem vonták le a tanulságot, az ország védelmi állapotának erősítésével nem törődtek.

A formai sajátosságok ismeretében Zrínyi mesterien alkalmazza az eposzi kellékeket; sok helyütt szinte sziporkázik a barokk stílussal színezett ábrázolásban.

A 15 énekből álló eposz eseményfolyamatába gyakran iktat epizódokat. Ezek általában motiválások, mintegy előkészítik, igazolják, hogy a maroknyi védősereg ellenállhatott a hatalmas seregnek.

Az eposzban természetes szereplők a mitikus, nem földi lények, művészi eszközökben a jelzők, hasonlatok, metaforák, a szellemes, éles dialógusok, a túlzsúfolt felsorolás, részletezés. Zrínyi mindenhez ért, ami a történetét a vitézi énekek, az eposz színvonalára emeli.

Az alkotó jól ismeri a klasszikus eposzírókat. Az előszóban, „az olvasóhoz” intézett tájékoztatóban hivatkozik rájuk. A propozícióban megjelöli a témát:

„Fegyvert s vitézt éneklek, török hatalmát,

Ki meg merte várni Szulimán haragját.

Ama nagy Szulimánnak hatalmas karját,

Az kinek Európa rettegte szablyáját.”

Az invokációban Zrínyi Isten anyjához, Máriához fordul, hogy a történelmi valóságnak megfelelően írhasson.

A múzsa a megszólításban „barokkos alakban” jelenik meg:

„Músa! te, ki nem rothadó zöld laurusbul

Viseled koszorúdat, sem gyönge ágbul;

Hanem fényes mennyei szent csillagokbul,

Van kötve koronád holdból és szép napbul;” (…)

A propozícióban és invokációban az eposz főhősének neve még ismeretlen, de jelleme, alakja, már plasztikusan körvonalazódik. Gazdagon rendelkezik földi javakkal, de ő megvetette azokat a szent cél érdekében, és bátran „meg is holt”.

Kontrasztként hat a folytatás, a cselekmény indítása.

„az nagy mindenható az földre tekinte” (…)

Megdöbbenve észleli, hogy a magyarok nem járnak jó úton; elfordultak tőle, hálátlanok. Pedig mennyi jót tett velük attól kezdve, hogy az őshazából idehozta őket. Megérdemlik, hogy bosszút álljon rajtuk.

Megparancsolta Mihály arkangyalnak, hogy szálljon le a pokolba; a haragos fúriák közül válasszon egyet, és küldje Szulimán lelkébe. A fúria gerjessze haragra a szultánt a magyarok ellen. Zrínyi még a kiválasztott fúriának is nevet ad: Alecto. Az írói fantázia elrettentő szörnyeteget teremt.

„Száz lánccal van kötve, száz bilincs az kezén,

Kigyokbúl áll haja, s kötelöznek fején,

Véres mérges tajték foly ki az két szemén,

Dohos kénkűpára jön ki rút gégéjén.”

Alecto a szultán álmában jelenik meg, Szulimán apjának szellemeként. A költő társadalombíráló szavaival uszítja fiát a magyarok ellen.

„Ne félj, hogy segétse senki magyarokát,

Mert jól esmérem én bolond kaurokat,

Míg nem látják égni magok házokat,

Nem segéti senki meg szomszéd házokat.”

A szultán haditanácson ismerteti álmát és egy levelet Arszlán budai basától, aki szerint:

„Az magyarok penig leghenyélőbb népek,

Egyik a másikat gyűlölik mint ebek.”

Ő is javasolja a magyarok elleni támadást, mivel ilyen állapotukban könnyen legyőzhetők.

A támadásra felkészült, megszámlálhatatlan harcosból álló török haderőt seregszemlével (enumeráció)mutatja be az eposz írója.

A legrátermettebb katonák közül, akikkel majd harci körülmények között is találkozunk, többet név szerint is bemutat Zrínyi. A szultánt kiváló katonai vezetőnek minősíti:

„… bátran azt mondhatom,

Pogányok közt soha nem volt ez földháton

Ilyen vitéz és bölcs, ki ennyi harcokon

Lett volna győzödelmes, és sok országon.”

„Vitézség s okosság egyaránt volt benne,

Hadbéli szorgosság nagy szorolt ü benne;

Ha kegyetlenség szüvében jelt nem tenne,

Talán keresztyén közt is legnagyobb lenne.”

A külsejét is leírja a költő, ahogy „Szörnyű méltósággal kétfelé tekinget.” Előbb azonban a szultán lovával kápráztat el. A négy versszakból idézzük az egyiket:

„Véres nagy szemei ugyan kidültenek,

Száraz fejecskéjén van helye üstöknek,

Az orra likjain lángos szellők mennek,

Szája tajtékot vér, mint vizi istennek.”

A barokk stílus művészi megnyilvánulása a fúriának és a szultán lovának bemutatása.

Arszlán basa, miután úgy értesült, hogy levelének hatására a szultán hadával elindult a magyarok ellen, önálló akcióba kezdett. Dicsőséget akart szerezni magának azzal, hogy valamelyik kővárat elfoglalja. Kiválasztotta magának Palotát. Úgy képzelte, hogy

„lerontja bástyáját,

És elvágja vitéz Túri Györgynek nyakát.”

Hadat gyűjt; hamarosan tízezer szablya növeli önbecsét. Megtudjuk róla, hogy „Ü minden dolgában volt igen oktalan”. A költő szellemesen gúnyoldóik: „Valaki köthetett oldalára szablyát.”

A hadi vállalkozás teljes kudarccal végződik; Turi kirohan a várból kétszáz vitézével, és a részegen alvó török tárbort iszonyú pusztítással leckézteti meg. Arszlán vezére, Kurt aga is elpusztul. Tíz nap után a törökök tévesen arról értesülnek, hogy magyar had közeledik, ezért elmenekülnek. A hadtudományban jártas eposzköltő nem mulasztja el, hogy az ellenség vereségéből is levonja a tanulságot. Egyebet közt, hogy haditervükben szó sem volt a várbeliek esetleges ellencsapásairól, lebecsülték a védőket; nem katonai előrelátással, megfontoltsággal történt a táborozás a vár körül, és ami a legsúlyosabb, az erkölcsi magatartás a harc megindítása előtt.

„Az jó hadviselő bor nélkül ellégyen,

Részegítő eszközt most hozzá se végyen.”

-        -        -

„Kinek feje teli párával sok bortul,

Nem tudja megválasztani jót az rossztul.”

A szultán Arszlán béget kivégeztetni. Gyönyörű jelenet, amikor az eposz főhőse a feszület előtt imádkozik. Arra kéri Istent, hogy irgalmazzon a magyaroknak. Cserébe életét ajánlja fel, Isten fogadja el áldozatvállalását.

Az eposz szerkezeti részei szervesen kapcsolódnak egymáshoz. Hogy a védők győzelme Szigetvárnál hősi haláluk ellenére is nyilvánvaló legyen, az író megismertet az ellenség harci felfogásával, harcaival Palotánál, Siklósnál, az Almás-pataknál. Már ezekben az előharcokban is rettenthetetlen katonák kerülnek egymással szembe; Zrínyit stratégaként egyre jobban megismerjük, emberi tulajdonságai is kidomborodnak. A fia haláláért bosszút lihegő Mehmet basa Zrínyi kezétől pusztul el, de a „pogány ebek” egyik kiváló harcosának lovagiasan meghagyja életét. A törökök futnak Zrínyiék elől:

„De ihon jün gyalog kegyetlen olaj-bég,

Nem akar elfutni, de akar halni még.”

„Sisaknak csak az fele vagyon fejében,

A többi mind eltörött sok ütközetben,

Szablyája eltörött, csak fele kezében,

Maga lustos porban és keresztény vérben.”

-        -        -

„De mihent Zrínyi Miklós eztet meglátá,

Lovon gyorsasággal oda szágultata,

Vitéz oláh-béget bántani nem adta,

Mert nagy vitézségét maga is csudálta.”

Még egy vereség tépázza meg a török nimbuszát; mielőtt a sereg főereje Szigetvárra érne. Zrínyi elébük megy, s alig néhány száz vitézével súlyos csapást mér az ellenségre:

„Háromezer lovas vesztett ebben harcban,

Ötszáz jancsár hever az Almás patakban.”

Zrínyi a haditanácson pontos helyzetismertetéssel szól a Szigetvár ellen hamarosan meginduló török támadásról. Hangsúlyozza, hogy mérhetetlen nagyságú támadókkal szemben a katonai sikerek után erkölcsi fölényük tudatában vehetik fel a küzdelmet.

A költő a török seregszemléjéhez hasonlóan a maroknyi várvédők csapatát is bemutatja. Előzőleg még párviadalokról, a török tábor zülléséről, a harci szellem romlásáról értesül az olvasó.

Zrínyi levelet küld a királynak. De hiába kaszabol utat magának a két hírvivő, az üzenet nem jut el a királyhoz. Mint ahogy később, a gigászi harcok közepette kibocsátott postagalamb sem, mert elfogja a török. A megtépázott, megrendült, egymásra acsarkodó támadókból álló török sereg megszégyenülten már el akar vonulni a vár alól, amikor az „áruló madár” levelét elolvassák. Visszafordulnak. A pokol mélyéből megidézett rémisztő szellemek is részt vesznek az apokaliptikus támadásban. Az agyonágyúzott, lángban álló várban egy talpalatnyi hely sincs, amit a védők vére ne borítana; ezért Zrínyi ötszáz vitézével kiront a támadókra.

A bán megjelenése döbbenetet, félelmet kelt a törökök között. A legkegyetlenebb török harcos, Delimán – aki soha félelmet nem ismert – is reszket, de erőt vesz rajta katonai önérzete, önbecsülése. A küzdelem nem tart soká, mert „Zrínyi karjának ellent nem állhat”.

Delimán eleste után rémülten futnak a törökök Zrínyi elől, aki százakat kaszabol le, míg a szoros védőgyűrűben menekülni igyekvő szultánhoz ér.

A párbeszéd most „egyszemélyes”; az eposzi hős szavaira a „világverő” Szulimán már nem tud válaszolni.

„’Vérszopó szelendek, világnak tolvaj,

Tehetetlenségednek eljütt órája;

Isten bűneidet tovább nem bocsátja,

El kell menned, vén eb, örök kárhozatra.’

Így mondván, derekában ketté szakasztá,

Vérét és életét az földre bocsátá;

Átkozódván lelkét császár kiinditá,

Mely testét éltében oly kevélyen tartá.”

Zrínyi lebírhatatlan, közelharcba senki sem merészkedik vele; az eposzi hőst csak egy távoli golyó képes megállítani. A várvédők hősök példát mutattak; Isten megbocsátott a magyaroknak.

A befejezés nem tér el a történelmi tényektől; a művészi zárókép pedig hozzájárul, hogy a Szigeti veszedelem valóban maradandó kincse legyen a magyar irodalomnak.

„Angyali legio ott azonnal leszáll,

Dicsérik az Istent hangos muzsikával.

Gábriel bán lelkét két tized magával,

Földrül felemeli gyönyörű szárnyával.

És minden angyal visz magával egy lelket,

Isten eleiben így viszik ezeket.

Egész angyali kar szép muzsikát kezdett,

és nékem meghagyák, szómnak tegyek véget.”

A Szigeti veszedelem szerkezete és tartalma

Keletkezése: 1645-46 tele

Műfaja: barokk eposz

Témája: Szigetvár ostroma

Verselése: felező tizenkettes, de időnként ettől eltérő sorokat is találhatunk. Az újkori eposzokban nem kötelező a hexameteres versforma.

Rímképlete: bokorrím: (aaaa)

Szerkezete: 15 ének, 1566 versszakból, 6272 sorból áll.

Szigetvár ostroma 1566-ban volt.

I-VI. Ének

Az ostrom előkészítése

Propozíció: Szulejmán elindulása (1-2. versszak)

I. Ének:

Invokáció: A múzsák segítségül hívása (3-6. vsz.)

Enumeráció: Seregszemle

II. Ének: Szulejmán és Zrínyi. Szulejmán jellemzése.

III. Ének: Az események három cselekményszálon indulnak el.

1. Isteni rendelkezés az égben (látomás)

2. Arszlán budai pasa vállalkozása (reális ábrázolás), Zrínyi imája, amiből megtudjuk, hogy a szigetvári hős mártírhalált hal (látomás és realizmus keveredik). A három szál a kompozíció szempontjából nagyon fontos III. énekben fonódik össze. A siklósi vereség miatt fordul a török sereg Eger helyett Szigetvár ellen. (Az eposz szerkezeti csúcsának, a X. éneknek az előkészítése.)

IV. Ének: Zrínyi készülődése.

V. Ének: Magyar seregszemle.

VI. Ének: Török előhad érkezése. Almás-pataknál győzelem a török sereg felett.

VII-XIII. Ének

Szigetvár ostroma – A magyar sereg győzelme

VII. Ének: A szerkesztés egyik érdekessége, hogy a tulajdonképpeni főcselekmény csak a VII. énekben kezdődik. Török sereg megérkezése. Demirhám és Deli Vid párbaja.

VIII. Ének: A törökök államtanácsot (dévánt) tartanak.

IX. Ének: Rusztán és Delilmán, Demirhám és Deli Vid.

XII. Ének: Delimán és Cumilla tragikus szerelme Cumilla halálával ér véget.

XIII. Ének: Deli Vid és Borbála. A törökök elfogják Zrínyi galambpostáját, melyből kiderül, hogy a várbéliek tartalékai fogytán vannak.

A vár ostromát bemutató hét ének szerkezete két szempontból, a tömörítés és a változatosság miatt érdekes. Zrínyi az ismert tíz ostromból egyetlen nagy csatát ír le a X. énekben. A változatosság igényét leginkább az epizódok remek elhelyezésével oldja meg a költő. A magyaroknak dicsőséget hozó ostromot leíró X. éneket Juranics és Radivoj hősi, de tragikus kimenetelű története előzi meg.

A török sereg széthullását, a lázadást bemutató XI. ének után Delimán és Cumilla szerelmi epizódja következik. A pogány érzéki szerelem ellentéteként Deli Vid és Borbála története a hitvesei szerelem szép példája.

Fontos szerepük van az eposzban a végzetszerűséget példázó véletleneknek. Ezek sorozatát zárja le a XIII. énekben a postagalamb elfogása. A szultán, aki már éppen feladná az ostromot, értesül a várbeliek helyzetéről, így felkészül az utolsó, végső támadásra.

XIV-XV. Ének

A magyar sereg veresége

A végkifejletet bemutató utolsó két ének a barokk festészet fény-árnyék technikája szerint épül fel.

XIV. Ének: Csodás elemek megjelenése. Pokol és mennyország. Alderón, a sötétség ura az egész alvilágot mozgósítja Zrínyi és serege elpusztítására, de már nincs hatalma felettük.

XV. Ének: Zrínyi kirohanása. A fény fiai Gábriel arkangyal vezetésével visszaűzik a pokolbeli szellemeket. A magyar sereg megdicsőülése, angyalok emelik őket a mennyekbe, Zrínyit maga Gábriel arkangyal.

Az eposz barokk jellegzetességei

- Segélykérés, invokáció nem a Múzsához szól, hanem Szűz Máriához.

- Zrínyi Miklóst, Szigetvár kapitányát a költő a barokk eszmének megfelelően mint Isten katonáját mutatja be, aki tudatosan vállalja a harcot.

- Monumentális képek, pl.: a hadsereg bemutatásában.

- Alá- és fölérendeltség ellenére érvényesülő harmónia.

- leírásokban megjelenő túldíszítettség (pl.: Zrínyi ruhájának bemutatása)

- Az eposzban a keresztény világkép jelenik meg.

- Az eposz monumentális képei, hasonlatai, jelzői, barokkosan gazdag, színes nyelvhasználata.

- Költői túlzások, Zrínyi öli meg Szulimánt.

- Zrínyi Mikós nemcsak hazájáért, hanem a kereszténységért is küzd.

- Zrínyi és seregének mennybemenetel tipikusan barokk motívum.

Kérdések a barokk irodalmi témaköréből

- Mutasd be a barokk korstílust!

- Nevezz meg legalább három barokk stílusban készült

         -- szobrot

         -- palotát

         -- festményt

         -- zeneművet

- Mi volt a barokk korstílus szellemi háttere?

- Kialapította a jezsuita egyházat?

- Hogy kapcsolható a jezsuita egyház a barokk korszakhoz?

- Milyen sajátságok jellemzik a XVI. századi magyar történelmet?

- Ki, mikor és hol alapított egyetemet Magyarországon a XVII. században?

- Ki volt Zrínyi Miklós nevelője?

- Milyen családi kapcsolat fűzte az eposz íróját az eposz főhőséhez?

- Hány versszakból áll a Szigeti veszedelem, és ennek miért van jelentősége?

- Melyik az a híres magyaros versforma, amelyben Zrínyi Miklós Szigeti veszedelme is íródott?

- Mi jellemzi az 1651-ben megjelent Syrena-kötetet?

- Mi különbözteti meg a Szigeti veszedelem című eposzt az antik eposzoktól?

Forrás: Herman Anna: Kötelező olvasmányok elemzése 1. – Az ókor, a reneszánsz és a barokk irodalmából – Puedlo Kiadó