„Amikor a reneszánsz szó fölcsendül, az
elmúlt szépségek álmodója bíbort lát és aranyat. Csengő zajongással teli,
szelíd világosságban fürdő ünnepi világot lát. Emberek mozognak kecsesen és
méltóságteljesen, és nem törődnek a kor bajaival, nem törődnek az örökkévalóság
intésével sem. Érett és telt bőség minden.
A kérdező így szól:
magyarázd meg ezt kissé pontosabban is. – És az álmodó dadog. A reneszánsz
teljesen és mindenben pozitív, kétségkívül C-dúrban van. – A kérdező mosolyog.
Aztán az álmodó arra emlékeztet, amit a reneszánsznak nevezett történelmi
jelenség pontosabb meghatározásáról tanult: időbeli tartamáról, hogy milyen
jelentős a kultúra fejlődése szempontjából, okairól, természetéről, és félig
ellenszegülve ugyan a benne most mégis feltoluló fogalmaknak – elmondja credóját.*
(* hitvallását) (A reneszánsz az individualizmus megszületése, a szépségre
törekvés felébredése, az életkedv és életigenlés diadalútja; a földi valóságot
meghódítja a szerelem, és megújhodik a pogány életöröm, a személyiség tudatossá
válik a világhoz való természetes viszonyában.) S miközben ezeket mondja, szíve
talán dobogni kezd, mintha önvallomást mondana.”
Juhan Huizinga – A reneszánsz
problémája
A
reneszánsz a XIV-XVI. századot felölelő kultúrtörténeti korszak neve,
egyszersmind a hozzá tartozó korstílus megnevezése is. A reneszánsz mint
kultúrtörténeti fogalom először a XIX. században a francia szakirodalomban
jelent meg. A reneszánsz kiindulópontja Észak-Itália volt. A középkor végén a
pápai és császári hatalom harcolt Itália birtoklásáért. A reneszánsz szó maga újjászületést
jelent, az antik művészet és embereszmény újjászületését. A független északi
városállamok a XIII. században óriási fejlődésnek indultak, melynek alapja a
politikai önállóság mellett a virágzó kereskedelem és a kézműipar volt. Firenze
vált a leghamarább városköztársasággá a Medici-család vezetésével. Az
életszínvonal emelkedése a polgárság világnézetében is változást hozott.
Fokozódott a kultúra világiasodása, ez leginkább a földi élet élvezésében, a
boldogság keresésében nyilvánult meg. Újra felfedezik az emberi test, a
természet szépségét. Megnő a szellem és a művészet szerepköre és tisztelete.
Újra előtérbe kerül az egyéniség, a személyiség teljessége bontakozhat ki,
jellemző a korra a sokoldalú tehetség.
A
középkori aszkétikus életeszményt hamarosan felváltotta az életöröm és a pompa
kultusza. A reneszánsz világnézet teljes kibontakozásához az antik művelődés megújításával
és modern értelmezésével jutott. Az
ókori görög-római világ megismerésére és felújítására irányuló törekvést
nevezzük humanizmusnak. A humanizmus az antik világ megismerésére tört,
felismerte benne a saját magával rokon szellemiséget, a forma szépségének
tiszteletét, az emberi nemesség etikáját. A reneszánsz a kulturális élet addig
soha nem látott virágzását hozta Itáliában. Paloták, székesegyházak sora épült.
A természettudományok fejlődését hozta a század, a hagyományos geocentrikus
(föld-központú) világkép megingott. Giordano
Bruno az új eszmékért a máglyahalált is vállalta.
A reneszánsz kezdetei a XIII. századra
nyúlnak vissza, de eltérő időpontokban jelentkeztek Európa különböző
országaiban.
A reneszánsz centruma Itália vezető
városállamaiban: Velencében, Firenzében, Bolognában, Padovában a XIII-XIV.
században volt, Európa perifériális országaiban pedig 100-200 év késéssel
jelentkezett.
A
reneszánsz négy korszakra osztható. A korszakra az új, humanista szellem
megjelenése a jellemző, de még középkori környezetben. Petrarca és Boccaccio
munkássága tehető erre az időre. Bár ők már a nemzeti nyelven, olaszul írtak, a
reneszánsz irodalom ebben az időszakban a latin.
A második korszaknak az európai
reneszánsz zenitjét, a XV. század derekát tekintjük. Leonardo, Michelangelo munkássága tehető erre az időre. A vezető
szerep még mindig Itáliáé, de ekkor már Kelet-Európában is megjelenik a
reneszánsz. Magyarországi reneszánsz is erre az időszakra tehető. Mátyás
felesége, Aragóniai Beatrice ekkor
honosítja meg az udvarban a reneszánsz kultúrát.
A harmadik szakasz kezdetét a reformáció
elterjedése jellemzi. Elterjed a nemzeti nyelvű irodalom, kialakulnak a
reneszánsz népszerű formái.
A negyedik szakasz a reneszánsz
válságának, a manierizmusnak a korszaka. Manierizmuson kezdetben a
reneszánsz művészet modorossá válását értették. Manierizmus a tulajdonképpeni átmenetet jelentette a renes6zánsz és a
barokk között.
Befejezésképpen pedig ismerkedjünk
meg az Itálián kívül virágzó reneszánsz és humanizmus kiemelkedő alakjainak
nevével.
Anglia:
Chaucer
(1340-1400)
Philip
Sidney (1554-1586)
Edmund
Spencer (1552-1559)
Franciaország:
J.
du Bellaz (1522-1560)
Pierre
Ronsard (1524-1583)
Francois
Rabelais (1494-1553)
Michel
Montaigne (1533-1592)
Német reneszánsz.
Ulrich
Hutten (1488-1523)
Hans
Sachs (1494-1576)
Magyar nyelvű reneszánsz
irodalom képviselői.
Bornemissza
Péter (1535-1584)
Balassi
Bálint (1554-1594)
Rimay
János (1569-1631)
Angol reneszánsz
Az
angol reneszánsz korszakát a XV. század végétől a XVII. század elejéig
számítjuk. Az 1400-as évek Angliája nem kedvezett a kulturális fejlődésnek. A
százéves háborút, majd a rózsák háborúját követő anarchiának a Tudor-dinasztia
trónra lépése vetett véget, majd a rendet a Stuart-dinasztia szilárdította meg.
A XVI. század Angliában már a viszonylagos rend és nyugalom korszaka.
A
polgárság s az új nemesek körében, a
királyi udvarban virágzik a reneszánsz kultúra, amely nem kevés ösztönzést kap
külföldről, főleg Franciaországból. Az angol irodalomnak ez az első igazán
önálló korszaka. Az angol irodalomnak
ez a mintegy száz éves korszaka két
szakaszra bontható.
Az első korszakot leginkább a humanista
tudósok tevékenysége jellemzi, köztük talán Morus Tamás neve a legismertebb. 1504-ben alapították az első új
típusú középiskolát Angliában.
Nem
szabad elfeledkezni az angol irodalmi reneszánsz egy korai előfutáráról, Chaucerről sem.
A második korszak a XVI. század utolsó
évtizedeitől a XVII. század elejéig számítható. Óriási kulturális fellendülés
megy végbe, ebben a virágzásban a vezető szerep az irodalomé, az irodalmi
formák közül pedig a drámáé.
A második periódus és egyben az angol
reneszánsz legkiemelkedőbb egyénisége William Shakespeare.
Kérdések a reneszánsz
témaköréből
-
Mutasd be a reneszánsz korstílust!
-
Mit jelent a humanizmus?
-
Nevezd meg és jellemezd a renesz6ánsz korszakait!
-
Mit tekintünk földrajzilag a reneszánsz centrumának?
-
Mi jellemzi a tercina-verselést?
-
Ki az a költő, aki előszeretettel alkalmazza?
-
Milyen politikai pártok harcoltak egymással Itáliában a XIII. század végén,
XIV. század elején?
-
Hány szakaszra osztható az angol reneszánsz?
-
Milyen egyéb színházi tevékenységgel foglalkozott Shakespeare a drámaíráson
kívül?
-
Milyen magánéleti események motiválták a híres szonettek megírásakor?
-
Melyik dán királyi városban játszódik a Hamlet?
-
Ki az a két Hamlet-beli mellékszereplő, aki köré egy kortárs angol drámaíró
abszurd drámát épített el? (Film is készült belőle!)
Forrás:
Herman Anna: Kötelező olvasmányok elemzése 1. – Az ókor, a reneszánsz és a
barokk irodalmából – Puedlo Kiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése