Shakespeare élete

1564-ben született Stratford on Avonban. Apja Erzsébet-kori karriert futott be, kitanulta a kesztyűkészítés mesterségét, vállalkozásokba fog fával, gyapjúval, élőállattal is kereskedik, ház- és bolttulajdonos. Különböző tisztségeket is vállal, esküdt, csendbiztos, főkincstárnok, majd 1569-ben polgármester és békebíró lett.

Dinasztikus becsvágyára vall, hogy felesége, Mary Arden jogász és katonai elődökre hivatkozva nemesi címerért folyamodik, majd később kérelmét visszavonja. Fiát sem inasnak adja, hanem a helybeli latin iskolába, hogy itt sajátítsa el a humanista tudomány új alapelemeit, majd tanulmányait a közeli Oxfordban folytassa. De erre már nem kerül sor. Apjának anyagi nehézségei támadnak, kezességet vállal ismerőseiért, eladósodik, az adósságokat behajtják rajta, elszegényedik. A nagyreményű kamasz kikopik az iskolából, a műhelyben teng-leng évszámra.

1582-ben nősül meg feleségül veszi a nála nyolc évvel idősebb, csekély hozományú Anne Hathawayt, leánygyermekük öt hónapra születik. 1585-ben az asszony egy ikerpárnak ad életet, és az ifjú családapának még mindig nincs biztos egzisztenciája. Talán házitanítóskodik vagy írnokoskodik, feleségével, gyermekeivel ott szorong a szülői házban, a húga meg a két öccse mellett. Érvényesülésre semmi kilátá. A legenda szerint vadorzáson kapták, azért kellett világgá futnia. Valószínűbb, hogy a tehetetlenséget megsokalló tettvágy juttatja elhatározásra. 1587 táján vándorszínésznek áll, és 5 évre nyoma vész. Megfontolt tervvel vág a kalandba, megfogadja, hogy híresen és gazdagon tér vissza szülőföldjére, és visszaszerzi a családi név hajdani nimbuszát. Huszonöt évig dolgozik egyfolytában, hogy tervét valóra váltsa. Üzleti érzékét dicséri, hogy a kétes hírű szakmában megsejti a korszakos lehetőséget. A színi mesterség forrong, átmeneti állapotban forog a tömegszórakoztatás és művészet között.

Londonban három állandó játékszín működik, sárral tapasztott kétemeletes deszkaépítmények, egy-kétezer férőhelyes miniarénák.

A nyilvános színházak a városfalon kívül, a kültelken találhatók, mert a tisztes polgárság nem tűrheti a komédiázást.

A köznép a pennyjével fizet, az arisztokrácia a pártfogásával, a barátságával is. A jó színtársulat egy jó darabbal főúri palotákban vagy akár a királyi udvarban is szerepelhet. Az 1580-as években tűnik fel a színen Lyly, Greena, Marlowe, ők azok, akik példát, kihívást, útmutatást adnak Shakespeare-nak. Tagadhatatlan, hogy hátrányos helyzetből indul, kiejtése és modora falusias, nem járt egyetemre, nincsenek kapcsolatai. Ő azonban mindent megnéz és megfigyel a világvárosban, mindent elolvas, félelmetesen tanulékony. Született költőzseni, mint Marlowe, de vele ellentétben ízig-vérig színész, a színházból formál irodalmat, s nem az irodalomból színházat. Mindig megérzi, hogy mi kell a sikerhez, és módszeresen kiaknázza intuícióit.

1590-1591-ben már jelentek meg művei, először király- és rémdrámák, illetve komédiák. Divatos és népszerű. A pórnépet bohóctréfával, daliákkal, haramiákkal és tündérekkel mulattatja; a páholyt új divattal és antik szerzőkkel. Elfogadták és sikeres lett. Kegyével tünteti ki az előkelő arisztokrata ifjú, Southampton gróf, és a poéta szenvedélyes szonettekkel kedveskedik barátjának.

Marlowe-t, a zseniális poétát 1593-ban leszúrják egy kiskocsmában, és Shakespeare megjegyzi a leckét. Aki belebonyolódik a politikába, feltűnést kelt, annak törvényszerűen buknia kell.

1594-ben a régi színészek egy része új társulatot szervez. Shakespeare hozzájuk szegődik mint alapító tag. A siker nem marad el. Szezononként tartanak egy-két Shakespeare-bemutatót. A királydráma és a komédia kiteljesedik, mindkettőből összefüggő világképet formál.

1596-ban meghal tizenegy esztendős fia, és ebben az évben mintegy vigaszdíjként megveszi apjának a rég áhított címert. Egy évvel később egy házat vesz magának Stratfordban, ahova majd visszavonulhat.

1599-ben a társulat új játékszínt építtet, mely a Globe nevet viseli, mivel az alaptőkéhez a költő is hozzájárult, így igényt tarthat a közös bevétel egy részére. Így tekintélyes vagyont sikerül összegyűjtenie, amiből egy birtokot vásárol Stratford határában, 1602-ben.

Közben mintha a történelemben egy királydrámának képei elevenednének meg. 1601-ben sikertelen felkelés robban ki, vezére Essex gróf, aki a vérpadon végzi, Southampton grófot bebörtönzik. 1603-ban meghal a királynő, Stuart Mária, az utódja a trónon I. Jakab. A színház azonban egyre jobban működik, elnyerik a Királyi Társulat kitüntető címét, dupla jövedelmet kapnak, a vezető színészek még kisebb kamarai tisztséget.

1608-ban a Királyi Társulat a londoni Blackfriars negyedben magánszínházat nyit az előkelő társaság szórakoztatására. Az új színház által Shakespeare egyre nagyobb jövedelemhez jut.

Két év múlva Shakespeare visszaköltözik szülővárosába. 1613. július 29-én leég a Globe Színház, elképzelhető, hogy a lángok között ismeretlen Shakespeare-kéziratok is ottvesztek. 1614-ben újjáépítik a színházat, de a költő már nem ír több darabot. 1616. március 25-én véglegesíti végrendeletét. Minden ingó és ingatlan vagyonát leltárba veszi, műveiről azonban egy szót sem ejt. 1616. április 23-án 52. születésnapján hal meg, és három nappal később temetik.

Művei:

Királydrámák:

VI. Henrik, I-I-III. rész

III. Richárd

János király

II. Richárd

IV. Henrik I-II. rész

V. Henrik

VIII. Henrik

Tragédiák:

Titus Andronicus

Romeo és Júlia

Julius Caesar

Hamlet, dán királyfi

Othello, a velencei mór

Lear király

Macbeth

Antonius és Kleopátra

Coriolanus

Athéni Timon

Vígjátékok:

Tévedések vígjátéka

A makrancos hölgy

A két veronai nemes

Lóvátett lovagok

Szentivánéji álom

A windsori víg nők

Sok hűhó semmiért

Ahogy tetszik

Vízkereszt vagy amit akartok

Színművek:

A velencei kalmár

Troilus és Cressida

Minden jó, ha vége jó

Szeget szeggel

Pericles

Cymbeline

Téli rege

A vihar

Forrás: Herman Anna: Kötelező olvasmányok elemzése 1. – Az ókor, a reneszánsz és a barokk irodalmából – Puedlo Kiadó