Szereplők:
Escalus, Verona hercege
Páris, ifjú gróf, a herceg rokona
Montague, Capulet, két egymással vetélkedő család feje
Romeo, Montague fia
Öreg Capulet, egy rokon
Mercutio, a herceg rokona, Romeo barátja
Benvolio, Montague unokaöccse, Romeo barátja
Tybalt, Capuletné unokaöccse
Lőrinc barát, franciskánus
János barát, franciskánus
Baltazár, Romeo legénye
Sámson, Gergely, a Capulet-ház szolgái
Ábrahám, a Montague-ház szolgálója
Péter, Júlia dajkájának szolgája
Júlia, Capuleték leánya
Montague-né
Capuletné
Júlia dajkája
Patikárius
Páris apródja
Polgárok, szolgák, zenészek, rokonok
Szín: Verona, az V. felvonás
1. színében Mantova
A
világ legismertebb szerelmes története. Minden szerelmes ifjú az ő hamvas
Júliáját, és minden ifjú hölgy az ő hős Romeoját keresi.
A
téma nem előzmény nélküli az irodalomban. Dante már az Isteni Színjátékban
említi a Montecchi és Capeletti családot, akik különböző párállásuk miatt
állandóan torzsalkodtak. 1554-ben Matteo Bandello írt egy reneszánsz novellát
Romeo és Giulietta címmel.
Egy
ifjú első látásra szerelemre gyúl egy bájos lány iránt, egy megvallják
egymásnak, majd másnap titokban összeházasodnak. De boldogságuk nem tarthat
sokáig, az ifjú férjnek gyilkosság miatt menekülnie kell. Sorozatos
félreértések és szerencsétlenségek miatt a szerelmesek egymás karjaiban halnak
meg. A gyönyörű szerelemből az ötödik napon
véres tragédia lett. Vasárnaptól
csütörtökig beteljesedett a végzetük. De mi is volt ez a végzet? Szülők családi
viszályon alapuló elvakult tiltása. Egyszerű generációs problémáról lenne szó?
A szülők nem értenek egyet gyermekül választásával, s így ellenzik
kapcsolatukat, élve az atyai hatalommal más jövendőbelit szánnak lányuknak.
De
ha megnézzük, a generációs probléma
mögött tulajdonképpen két nézet áll egymással szemben. A régi és az új, a
középkor és a reneszánsz. A régit képviselő feudális világrend az engedelmesség,
a szülői hatalom megmásíthatatlan szent törvénye. És ezzel szemben áll az új, a
reneszánsz szemlélet, a boldogság keresésével, a szerelmet és a szabadságot
központi értéknek valló világszemlélete.
Tulajdonképpen
a szereplőket is csoportosíthatjuk e két nézet köré. A Montague- és
Capulet-szülők, Tybalttal és Páris-szal képviselik e régi rendet. Míg Romeo,
Júlia, Mercutio és Benvolio, aki próbál szembeszállni a feudális
gondolkodásmóddal. Lőrinc barát és a dajka segíti a szerelmeseket, de nyíltan ők
sem szállnak szembe a szülőkkel. Az egyetlen, aki mintegy az eseményeken kívül
áll, Escalus, Verona hercege, akinek egyensúlyozó szerepe a megoldásban jut
érvényre.
Shakespeare
mestere az atmoszféra-teremtésnek. A sejtelmes, feszült várakozás előidézésére
kitűnő példa a darab prológusa:
„A szép Veróna tárul itt elénk,
Hol két jeles család vetélkedett.
Ősi gyűlölségük új csatákon ég,
És polgár-vér szennyez polgár-kezet.
Vad vérükből egy baljós pár fakadt:
Gonosz csillagzatuk szülöttei.
E két szerelmes sírja lesz a hant,
Mely a csaták vasát elföldeli.
Szerelmük eljegyezte a halál,
Mert szüleikben lángol a harag
S le nem lohad, míg el nem vész a pár –
Erről regél e kétórás darab.”
Az
ilyen prológus után, amikor a néző szembesül a tragikus véggel, bármennyire is
paradox, mégis a szereplőkért aggódva, gondolatban segítve őket kísérik,
mindenhova a cselekmény során.
A tragédia 5 felvonásra
tagolódik.
Az első felvonás az
expozíció,
melynek során utcai verekedésbe és kardcsatában mutatja be Shakespeare, hogy
nem csupán a két család, de egész háznépük is szemben áll egymással.
Megismerjük a szereplőket és a színhelyt. A csetepaténak végül is a herceg
józan szavai vetnek véget. Ez az utcai viszály nem a bonyodalom kezdetét
jelenti a műben, hiszen a bonyodalmat az okozza, hogy a két ellenséges család
gyermeke egymásba szeret egy bálon.
A második felvonás a bonyodalom
kiélezésének színe. Mikor rádöbbennek, hogy szüleik ősellenségei egymásnak,
szinte abban a pillanatban érik meg bennük az az elhatározás, hogy
összeházasodnak.
Romeo
a bál után visszalopózik Capuleték kertjébe, s Júlia ablaka alatt az
úgynevezett erkélyjelenetben elhangzik a világirodalom egyik legszebb szerelmi
vallomása. Romeo és Júlia Lőrinc barát áldásával kötnek házasságot.
A csúcspont a III.
felvonásban
következik be. Újabb utcai csetepatéban Tybalt végez Mercutióval, majd Romeo,
aki addig békülni próbált, s enyhíteni akarta az ellentéteket, párbajban végez
Tybalttal.
Romeo
hiába próbált kitérni a párbaj elől, nem kerülhette el. Belesodorta a végzet,
hogy Tybalt életét kioltotta. Tybalt Júlia rokona, édesanyjának unokaöccse. A
végtelenül kegyetlen sors ezzel a lelkiismereti súllyal nehezedik a fiatalokra,
és vágja ketté tervüket, hogy majd egyszer az ő szerelmüket látva meggyőzhetik
a szülőket a kibékülés helyességéről, megbékélés szépségéről. Romeot
száműzetéssel bünteti a herceg, amint a nap felkel már nem tartózkodhat Verona
területén. Az első éjszakájukat Shakespeare mégis a leglíraibb színekkel
ábrázolja. Egymáshoz a szerelmi vallomás hangján szólnak:
Júlia: „Már menni készülsz? Messze még a reggel.
Ne félj szerelmem, nem a pacsirta szól!
A csalogányunk csattog minden éjjel:
Amott tanyáz a gránátalmafán.
Hidd el, szívem, hogy a csalogány dalol.”
Romeo
válasza is a költészet remeket:
„Pacsirta szól, a reggel hírnöke.
nem csalogány az! Nézd, kelet felől
A felleget irigy sugár szegi.
Az égi gyertyák elfogynak, s az ormon
A hetyke nap lábujjhegyen lebeg.
Ott vár az élet, itt vár a halál.”
Romeo
elhagyja feleségét és Veronát, hogy a herceg ítéletének eleget tegyen.
A IV. felvonás a
kifejlet,
a tragikus események felgyorsulnak. Júliát Páris ostromolja, hogy az apja által már szentesített esküt valósítsák meg,
ne várakoztassa, legyen végre a felesége. Már kitűzték a házasságkötés
időpontját, Júlia kétségbeesetten kér segítséget Lőrinc baráttól. A pap
tanácsára vállalja, hogy 42 órára tetszhalottá válik. A szülők előtt színleg
beleegyezik a házasságba, ám éjszaka megissza a baráttól kapott italt, és az
esküvő reggelén Júliát „halva” találják ágyában.
Az V. felvonás a
katasztrófa színtere. Lőrinc barát értesíteni akarja Mantovában Romeót, hogy
siessen Veronába kedveséhez, de a levél vivőjét a járvány miatt nem engedik be
a városba, így Romeóhoz nem jut el Lőrinc barát levele.
Romeo
Mantovában találkozik Baltazárral, tőle tudja meg Júlia „halálhírét”.
Kétségbeesésében mérget vásárol, a azonnal visszaindul Veronába.
Lőrinc
barát mikor megtudja, hogy levele nem jutott el Romeóhoz, azonnal a kriptába
indul, hogy legalább ő legyen az ébredező Júlia mellett. A kripta előtt
találkozik Romeo és Páris, párviadalukban Páris meghal. Romeo Párist a kriptába
fekteti, ő maga pedig Júlia mellé fekszik, s megissza a mérget. Mikor Júlia
elébred, holtan találja maga mellett férjét, aki nélkül élete mit sem érne,
férje tőrével szíven szúrja magát.
A
herceggel az élen a két családfő, a két kibékíthetetlen ellenség behatol a kriptába,
és megdöbbenve látják az összefonódott két halottat. Lőrinc barát tisztázza a
helyzetet, a szülőknek szembesülniük kell azzal, hogy hova vezetett esztelen
gyűlölködésük.
S
ahogy a prológus megjósolta, a két szerelmes halála vezet az ősi ellenségek
kibéküléséhez.
Shakespeare
ebben a művében is nyugodtan felrúg minden arisztotelészi drámaelméleti
szabályt. Vagyis, hogy az egységes cselekménynek egy nap alatt, egy helyszínen kell
játszódnia. Romeo és Júlia története 5 nap alatt játszódik, több helyszínen,
még leginkább a cselekmény felel meg a drámaelméleti szabálynak.
A
mű több értelmezési lehetőséget is kínál, mert a felnőtté válásról, a
szerelemről, a szabad párválasztásról, a szülő-gyermek kapcsolatról is szól. S
talán ezért is van, hogy minden század gyermeke megtalálja benne a neki szóló
gondolatot.
Forrás:
Herman Anna: Kötelező olvasmányok elemzése 1. – Az ókor, a reneszánsz és a
barokk irodalmából – Puedlo Kiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése