Shakespeare: Romeo és Júlia (1595)

Szereplők:

Escalus, Verona hercege

Páris, ifjú gróf, a herceg rokona

Montague, Capulet, két egymással vetélkedő család feje

Romeo, Montague fia

Öreg Capulet, egy rokon

Mercutio, a herceg rokona, Romeo barátja

Benvolio, Montague unokaöccse, Romeo barátja

Tybalt, Capuletné unokaöccse

Lőrinc barát, franciskánus

János barát, franciskánus

Baltazár, Romeo legénye

Sámson, Gergely, a Capulet-ház szolgái

Ábrahám, a Montague-ház szolgálója

Péter, Júlia dajkájának szolgája

Júlia, Capuleték leánya

Montague-né

Capuletné

Júlia dajkája

Patikárius

Páris apródja

Polgárok, szolgák, zenészek, rokonok

Szín: Verona, az V. felvonás 1. színében Mantova

A világ legismertebb szerelmes története. Minden szerelmes ifjú az ő hamvas Júliáját, és minden ifjú hölgy az ő hős Romeoját keresi.

A téma nem előzmény nélküli az irodalomban. Dante már az Isteni Színjátékban említi a Montecchi és Capeletti családot, akik különböző párállásuk miatt állandóan torzsalkodtak. 1554-ben Matteo Bandello írt egy reneszánsz novellát Romeo és Giulietta címmel.

Egy ifjú első látásra szerelemre gyúl egy bájos lány iránt, egy megvallják egymásnak, majd másnap titokban összeházasodnak. De boldogságuk nem tarthat sokáig, az ifjú férjnek gyilkosság miatt menekülnie kell. Sorozatos félreértések és szerencsétlenségek miatt a szerelmesek egymás karjaiban halnak meg. A gyönyörű szerelemből az ötödik napon véres tragédia lett. Vasárnaptól csütörtökig beteljesedett a végzetük. De mi is volt ez a végzet? Szülők családi viszályon alapuló elvakult tiltása. Egyszerű generációs problémáról lenne szó? A szülők nem értenek egyet gyermekül választásával, s így ellenzik kapcsolatukat, élve az atyai hatalommal más jövendőbelit szánnak lányuknak.

De ha megnézzük, a generációs probléma mögött tulajdonképpen két nézet áll egymással szemben. A régi és az új, a középkor és a reneszánsz. A régit képviselő feudális világrend az engedelmesség, a szülői hatalom megmásíthatatlan szent törvénye. És ezzel szemben áll az új, a reneszánsz szemlélet, a boldogság keresésével, a szerelmet és a szabadságot központi értéknek valló világszemlélete.

Tulajdonképpen a szereplőket is csoportosíthatjuk e két nézet köré. A Montague- és Capulet-szülők, Tybalttal és Páris-szal képviselik e régi rendet. Míg Romeo, Júlia, Mercutio és Benvolio, aki próbál szembeszállni a feudális gondolkodásmóddal. Lőrinc barát és a dajka segíti a szerelmeseket, de nyíltan ők sem szállnak szembe a szülőkkel. Az egyetlen, aki mintegy az eseményeken kívül áll, Escalus, Verona hercege, akinek egyensúlyozó szerepe a megoldásban jut érvényre.

Shakespeare mestere az atmoszféra-teremtésnek. A sejtelmes, feszült várakozás előidézésére kitűnő példa a darab prológusa:

„A szép Veróna tárul itt elénk,

Hol két jeles család vetélkedett.

Ősi gyűlölségük új csatákon ég,

És polgár-vér szennyez polgár-kezet.

Vad vérükből egy baljós pár fakadt:

Gonosz csillagzatuk szülöttei.

E két szerelmes sírja lesz a hant,

Mely a csaták vasát elföldeli.

Szerelmük eljegyezte a halál,

Mert szüleikben lángol a harag

S le nem lohad, míg el nem vész a pár –

Erről regél e kétórás darab.”

Az ilyen prológus után, amikor a néző szembesül a tragikus véggel, bármennyire is paradox, mégis a szereplőkért aggódva, gondolatban segítve őket kísérik, mindenhova a cselekmény során.

A tragédia 5 felvonásra tagolódik.

Az első felvonás az expozíció, melynek során utcai verekedésbe és kardcsatában mutatja be Shakespeare, hogy nem csupán a két család, de egész háznépük is szemben áll egymással. Megismerjük a szereplőket és a színhelyt. A csetepaténak végül is a herceg józan szavai vetnek véget. Ez az utcai viszály nem a bonyodalom kezdetét jelenti a műben, hiszen a bonyodalmat az okozza, hogy a két ellenséges család gyermeke egymásba szeret egy bálon.

A második felvonás a bonyodalom kiélezésének színe. Mikor rádöbbennek, hogy szüleik ősellenségei egymásnak, szinte abban a pillanatban érik meg bennük az az elhatározás, hogy összeházasodnak.

Romeo a bál után visszalopózik Capuleték kertjébe, s Júlia ablaka alatt az úgynevezett erkélyjelenetben elhangzik a világirodalom egyik legszebb szerelmi vallomása. Romeo és Júlia Lőrinc barát áldásával kötnek házasságot.

A csúcspont a III. felvonásban következik be. Újabb utcai csetepatéban Tybalt végez Mercutióval, majd Romeo, aki addig békülni próbált, s enyhíteni akarta az ellentéteket, párbajban végez Tybalttal.

Romeo hiába próbált kitérni a párbaj elől, nem kerülhette el. Belesodorta a végzet, hogy Tybalt életét kioltotta. Tybalt Júlia rokona, édesanyjának unokaöccse. A végtelenül kegyetlen sors ezzel a lelkiismereti súllyal nehezedik a fiatalokra, és vágja ketté tervüket, hogy majd egyszer az ő szerelmüket látva meggyőzhetik a szülőket a kibékülés helyességéről, megbékélés szépségéről. Romeot száműzetéssel bünteti a herceg, amint a nap felkel már nem tartózkodhat Verona területén. Az első éjszakájukat Shakespeare mégis a leglíraibb színekkel ábrázolja. Egymáshoz a szerelmi vallomás hangján szólnak:

Júlia: „Már menni készülsz? Messze még a reggel.

Ne félj szerelmem, nem a pacsirta szól!

A csalogányunk csattog minden éjjel:

Amott tanyáz a gránátalmafán.

Hidd el, szívem, hogy a csalogány dalol.”

Romeo válasza is a költészet remeket:

„Pacsirta szól, a reggel hírnöke.

nem csalogány az! Nézd, kelet felől

A felleget irigy sugár szegi.

Az égi gyertyák elfogynak, s az ormon

A hetyke nap lábujjhegyen lebeg.

Ott vár az élet, itt vár a halál.”

Romeo elhagyja feleségét és Veronát, hogy a herceg ítéletének eleget tegyen.

A IV. felvonás a kifejlet, a tragikus események felgyorsulnak. Júliát Páris ostromolja, hogy az apja  által már szentesített esküt valósítsák meg, ne várakoztassa, legyen végre a felesége. Már kitűzték a házasságkötés időpontját, Júlia kétségbeesetten kér segítséget Lőrinc baráttól. A pap tanácsára vállalja, hogy 42 órára tetszhalottá válik. A szülők előtt színleg beleegyezik a házasságba, ám éjszaka megissza a baráttól kapott italt, és az esküvő reggelén Júliát „halva” találják ágyában.

Az V. felvonás a katasztrófa színtere. Lőrinc barát értesíteni akarja Mantovában Romeót, hogy siessen Veronába kedveséhez, de a levél vivőjét a járvány miatt nem engedik be a városba, így Romeóhoz nem jut el Lőrinc barát levele.

Romeo Mantovában találkozik Baltazárral, tőle tudja meg Júlia „halálhírét”. Kétségbeesésében mérget vásárol, a azonnal visszaindul Veronába.

Lőrinc barát mikor megtudja, hogy levele nem jutott el Romeóhoz, azonnal a kriptába indul, hogy legalább ő legyen az ébredező Júlia mellett. A kripta előtt találkozik Romeo és Páris, párviadalukban Páris meghal. Romeo Párist a kriptába fekteti, ő maga pedig Júlia mellé fekszik, s megissza a mérget. Mikor Júlia elébred, holtan találja maga mellett férjét, aki nélkül élete mit sem érne, férje tőrével szíven szúrja magát.

A herceggel az élen a két családfő, a két kibékíthetetlen ellenség behatol a kriptába, és megdöbbenve látják az összefonódott két halottat. Lőrinc barát tisztázza a helyzetet, a szülőknek szembesülniük kell azzal, hogy hova vezetett esztelen gyűlölködésük.

S ahogy a prológus megjósolta, a két szerelmes halála vezet az ősi ellenségek kibéküléséhez.

Shakespeare ebben a művében is nyugodtan felrúg minden arisztotelészi drámaelméleti szabályt. Vagyis, hogy az egységes cselekménynek egy nap alatt, egy helyszínen kell játszódnia. Romeo és Júlia története 5 nap alatt játszódik, több helyszínen, még leginkább a cselekmény felel meg a drámaelméleti szabálynak.

A mű több értelmezési lehetőséget is kínál, mert a felnőtté válásról, a szerelemről, a szabad párválasztásról, a szülő-gyermek kapcsolatról is szól. S talán ezért is van, hogy minden század gyermeke megtalálja benne a neki szóló gondolatot.

Forrás: Herman Anna: Kötelező olvasmányok elemzése 1. – Az ókor, a reneszánsz és a barokk irodalmából – Puedlo Kiadó