A Nemzetnek teste a' Nép,
Feje annak a Király,
A' nemzettest erős és ép,
Virág, 's gyümölcs korban áll,
Mig azt ősi törvényinek
Erős lelke élteti; -
Idő 's világ' vészeinek
Dühe meg nem döntheti.
Tartsd meg Isten! Fejedelmünknek,
Nemzetünknek, Törvényünknek
Háromágú kötelét!
Egy testté váltt lételét!
A' jó Király, édes attya
Hív népének: törvénynyel
'S kegyelmekkel igazgattya,
Nem változó önkénynyel.
A' Nemzettest' boldogságát
Hordozván nagy szivében,
Önnön őrzi szabadságát, -
Törvény' s fegyver kezében.
Áld meg Isten a' Nép' attyát,
Ágozattyát és Magzattyát! -
Imigy kiált minden hív,
Királlyát szerető szív.
A' hív Magyar jó Királlyát
Tiszteli és szereti;
Megjárni a' világpállyát
A' Népet ő vzet
A' Magyar, hív Királlyáért
Kész kikelni vérével;
Kész áldozni hazájáért
Értékével éltével,
Táplálly Isten, elméinkben,
Sziveinkben, miveinkben
Megegyező Értelmet!
Öszvehangzó Érzelmet!
Tíz századot kiélt 's állott
Árpád Népe 's törvénnye,
'S boldog volt, bár vérbe szállott
Más nemzetek' napfénnye.
Kormánnyában 's törvényiben
Élvén, halván, soha mást
Nem kiván, mint a' Régiben
Boldog örök maradást! -
Tartsd meg, Isten, Nemzetünket,
Királyunkat, Törvényünket
Boldog Egygyességében,
Erejében, fénnyében!
Forrás: A régi magyar költészet remekei - A legrégibb
időktől Kisfaludy Károlyig - Az általános és iskolai irodalmi műveltség
előmozditása czéljából - Szerkesztette – a régi magyar irodalom történetével
ellátta - Endrei Zalán - Budapest,1903. Beer E. és Társa ezelőtt „Kosmos”
Műintézet VI. Aradi-utcza 8.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése