Jobbról, balról, hátul, elől:
Tövis, tövid,
Tövis mindenfelől.
Virágtalan, levéltelen az ág,
Szúró szemű kisértetek a fák.
Ahogy köztük megyek,
Láthatatlan kezek
Illesztik fejemre a koronát:
Tövisből, tövisből a koronát.
Én feketén és lázadón megyek.
Koronázó kezek
Ujjanyomán vérem rubintja hull.
A vérszomjas föld felissza vadul.
Ha minden cseppből csak egy fűszál nőne:
Dús rét lenne itt, lelkek legelője.
De fű se nő az én vérem nyomán,
Őszi akácok ritkuló során.
Tövis, tövis,
Tövis mindenfelől.
A ritkuló sor tulsó végiről
Valaki lassan szembe jő velem.
De ő fehéren jő és csendesen.
És amerre vére rubintja hull:
Virág fakad, fa nő, hegy tornyosul,
Tenger tágul – a világ végeig.
S az ő vérétől áldott mindnik.
Az ő fején is ott a korona.
Tövisből, tövisből a korona,
Ketten megyünk egy akác-soron át,
Csak – máskép hordozzuk a koronát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése