Kölyök a felhő, szendereg,
álmában picit ringadoz,
megérinti az ég meleg
buggyos csecsét és mosolyog.
Szellőcske bontja, fésüli
a bokrot puha fésűvel,
komoly tavacska tükrözi
a mennyet fodros derűvel.
A nyir ezüstös levelét
estében elkapja a nyár,
buksi kedvében fut a rét,
veremben dünnyög a homály.
Egy szalmasárga kis csikó
anyját keresi, áll, nyerít,
a völgyben ember bandukol,
kék por kottázza lépteit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése