Asszony leszel, ne félj kis lányom,
Nem fogsz hervadni, kicsi árva,
Virágtalan vénleány-ágyon.
Fehér és gömbölyű a vállad,
S rengő csípőid dallamára
Az éhesek már meg-megállnak...
Gurítják már, én
fehérségem,
Az aranyat az éhesek...
De te ne add, csak a kezed!
Ne félj, nem bírják soká éhen...
Ez a te áldott fehér vállad,
Ha egyszer aranyvirágot hajt -
Ugye selyembe járatod majd
A te egyetlen jó anyádat?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése