Angyal Dávid: Kisfaludy és Petrarca

Csak rövidség kedvéért választjuk e címet. Mert nem akarunk párhuzamot írni, vagy általános fejtegetésekbe bocsátkozni. Csak újabb adalékokkal kívánunk azon kérdés tisztázásához járulni, hogy mennyiben hatottak a Canzoniere egyes költeményei a Kesergő Szerelem egyes dalaira vagy énekeire.

E kérdéssel már Rényi és Imre S. is foglalkoztak.petrarca 1304-1374 Rényi Kisfaludynak néhány kézirati füzeteit használta, melyekben Petrarcából s másokból vett mottókkal vannak ellátva a Kesergő Szerelem bizonyos számú dalai és énekei. (Petrarca és Kisfaludy, Budapest, Aigner 1880.). E füzetekből kiindulva hasonlítgatja össze Rényi az olasz és magyar költő verseit. Mi nem láthattuk e kézirati füzeteket, de Kisfaludy Árpád egyetemi tanár úr szívességéből a Himfy Szerelmei egy teljes kézirati példányát használhattuk. E példányban a Kesergő Szerelem majdnem minden egyes darabja el van látva jeligével s ezek segélyével próbáltuk kiegészíteni Rényi és Imre S. fejtegetéseit. A nem Petrarcából vett jeligéket mellőzzük, sőt ezek közül is kihagyjuk az olyanokat, melyek nem utalnak valami említésre méltó hasonlóságra.

A 6. dal jeligéje:

Morte o mercè sia fine al mio dolore.

A 102. sonetto (Parta I.) 4. sora. A dalból csak az utolsó két sor emlékeztet némiképp az idézetre, amennyiben Kisfaludy is feltalálni reményli „kínja végét, halálát”.

A 7. dal jeligéje:

Qual cervo ferito di saetta,

Col ferro avvelenato dentr’ al fianco

Fugge, e piu duolsè, quanto piu s’affretta.

A 155. sonetto 9., 10. s 11. sorai.

Már Imre Sándor is megjegyzi, hogy e sonettóval egyezik Kisfaludy hetedik dala. Egyezik egyes részleteiben is, csakhogy a kép, melyet Himfy egész dalában tárgyal, a sonetto második felébe van foglalva. (Az olasz költészet hatása a magyarra. Budapesti Szemle. Szerk. Gyulai P. XVI. k.)

A 8. dal jeligéje:

Ma pur si aspre vie, ne si selvagge

Cercar non so, ch’amor non venga sempre

Ragionando con meco, ed io con lui.

A 22. sonetto (P. I.) utolsó sorai.

Vessük össze ezekkel a dal utolsó sorait:

De oly helyre, haszontalan,

Nem juthatok, boldogtalan!

A hová a szerelem

Ne bujdosnék én velem.

Különben a dal kezdete is emlékeztet a sonetto első soraira:

A világot futosom,

S tétovázva, csavarogva

A vadságot bújdosom,

mondja Kisfaludy. Petrarcában pedig ezt olvassuk:

Solo e pensoso i piu deserti campi

Vo misurando...

A II. ének jeligéje:

I fior vermigli, e bianchi

Son per me acerbi, e velenosi stecchi.

A 31. sonetto (P. I.) első sorának fele s harmadik sora. V. ö. ezekkel az ének e fordulatát: „A virághim... velem csak mérget nyelet”. Hasonló gondolatok körül forog az ének nagyobb része, a sonetto ellenben új fordulatokra tér át.

A 12. dalt Imre s Rényi a 3. canzona (P. I.) harmadik szakaszával vetik össze. Jól mondja Imre, hogy a hasonlóság csekély. V. ö. a dal első öt sorát a canzone e soraival: Quante montagne ed acque, quanto mar, quanti fiumi M’ascondon que’ due lumi.

A 13. dal jeligéje:

Vago augelletto, che cantando vai.

A 89. sonetto (P. II.) első sora. Kisfaludy is a „czifra madarat” szólítja meg s csak ennyiben egyezik dala a sonettóval.

A 17. dal jeligéje:

Quand’io son tutto volti in quella parte

Ove ’l bel viso di Madonna luce.

A 14. sonetto (P. I.) kezdő sorai.

Vessük össze e sorokkal a dal elejéről a 3., 4., s 9. sorokat:

Valahányszor szemeimet

Azon tájra fordittom,....

Szép szemei ott ragyognak.

Vessük még össze a sonetto végét: Tacito vo, chè le parole morte... a dal végével: Nyelvem itten megakad... (Rényi 76., 77. l.)

A 20. dal mottója:

Or vedi Amor, che giovenetta Donna

Tuo regno sprezza.

Petrarca 4. madrigájának (P. I.) kezdete.

V. ö. ezzel a 20. dal első négy sorát:

Amor! s hát csak szenvedheted,

Hogy igy megvet egy leány?

Hatalmadnak, elnézheted,

Hogy negéddel füttyöt hány?

V. ö. még a madrigál végét: „L’ arco tuo saldo, e qualcuna saetta, Fa di te, e di me, signor vendetta” a dal e soraival:

Bosszúld meg rajt sérelmedet,

Hogy fenntarthasd győzelmedet,

Lődd nyiladat szivébe.

(Rényi 77. l.)

A 23. dal jeligéje:

Lasso, che mal accorto fui da prima

Nel giorno, ch’ a ferir mi venne Amore!

Ch’ a passo a passo è poi fatto signore

Della mia vita, e posto in su la cima.

A 42. sonetto (P. I.) első négy sora.

E sonettóval egyezik a dal a főgondolatban s az egyes fordulatokban is. A dal első nyolc sora megfelel az idézett négy sornak. Vessük össze még a sonetto e soraival:

Da ora innanzi ogni difesa è tarda,

Ma che sua parte abbi costei del foco.

a dal utolsó négy sorát:

De késő most eszmélkednem;

Csak az a mód menekednem,

Hogy tüzemben, melly emészt,

Ő-is vegyen egy kis részt.

A 25. dal jeligéje ez:

Non credo, che pascesse mai per selva,

Si aspra fera, o di notte, o di giorno,

Come costei, ch’io piango all’ombra, e al sole.

Az I. sestina (P. I.) 4. szakaszának első három sora.

Imre is hivatkozik e sorokra, megjegyezvén, hogy ezekből van átvéve a 25. dal, s hogy csak végére van vetve oly részlet egy sorban, mely amott nincsen.

A 26. dal jeligéje ez:

Miro pensoso le crudeli stelle,

Che m’ hanno fatto di sensibil terra.

Az 1. sestina (P. I.) harmadik szakaszának 3. s 4. sorai. Kisfaludy is a dal első nyolc sorában panaszosan kérdi a teremtőtől, hogy miért formálta ily „érzékeny agyagból?” A dal 5-8. soraiban pedig szintén felidézi azon kor emlékét, melyben élete még vígan folydogált „az ártatlanság ölében”. Továbbá a dal eleje egy dombot említ a költő szülőföldjén, mint Petrarca említi a sonetto elején a Laura szülőföldjén emelkedő dombot.

A 28. dal jeligéje ez:

Talor mi assale in mezzo a’ tristi pianti

Un dubbio, come posson queste membra

Dallo spirito lor viver lontane.

A 11. sonetto (P. I.) 9., 10. s 11. sorai.

Megfelel ezeknek a dal első négy sora, melyekben költőnk azt kérdi, hogy miképp vonszolhatja terhét félholt teste, mikor távol esett attól, ki „lelke testének”? A „félholt testre” nézve vesd össze a sonettből ezeket: Col corpo stanco, ch’ a gran pena porto. A dal következő négy sora ugyane gondolatot variálja. Vessük össze még az utolsó négy sort:

A szerelem indúlattyát

A szerelmes állapottyát,

Nincs a ki megfejthesse;

Maga magának mese.

a sonetto ez utolsó soraival:

Ma rispondemi Amor: non ti rimembra

Che questo è privilegio degli amanti

Sciolti da tutte qualitati umane?

A 29. dal jeligéje:

Intendarni chi puo, che m’ intend’ io.

A 9. canzona (P. I.) 2. szakaszának 2. sora.

V. ö. ezzel a dal két utolsó sorát:

Értsd, ki érthetd szavamat, -

Értem én jól magamat.

A 4. ének jeligéje:

A qualunque animale alberga in terra,

Tempo da travagliare è quanto è ’l giorno:

Ma poi, ch’il ciel accende le sue stelle,

Qual torna á casa è qual s’ annida in selve

Per aver posa almeno infin all’ alba.

Az 1. sestina 1. szakasza. A sestina első két szakasza azt mondja, hogy minden állata a világnak nappal bolyong s fárad a földön, éjjel pedig nyugalomra tér, csak a költő nem nyughatik se éjjel, se nappal. Ugyanilyet mond a mi költőnk is az ének 2-4-ik szakaszaiban, részletezve az állatok különböző nemeit.

32. dal jeligéje:

Quand avró queto il cor, asciutti gli occhi,

Vedrem ghiacciar il foco, arder la neve.

A 2. sestina (P. I.) 2. szakaszának 3. s 4. sorai.

V. ö. ezekkel a dal befejezéseit:

Előbb megég tehát a jég,

Megfagy a tűz, bomlik az ég –

Előbb porrá hamvadok,

Mint sem rajta túladok.

A 41. dal jeligéje:

O poggi, o valli, o fiumi, o selve, o campi,

O testimon della mia grave vita.

A 6. canzone (P. I.) 3. szakaszának 7. s 8. sorai. Kisfaludy is megszólítja a hegyeket, völgyeket s fákat, hogy tegyenek tanúságot ritka szenvedéseiről.

A 42. dal jeligéje:

Cosi potess’ io ben chiuder in versi

I miei pensier, come nel cor li chiudo;

Ch’ animo al mondo non fu mai si crudo,

Ch’ i non facessi per pietá dolersi.

A 64. sonetto (P. I.) négy első sora. Kisfaludy is csak annyit mond dalában, hogy ha versekbe úgy szedhetné gondolatait és indulatait, mint azok szívében és elméjében élnek:

Hát minden sziv ömledezne...

Megsajnálna engemet.

A 44. dal jeligéje:

Per alti monti, e per selve aspre trovo

Qualche riposo: ogni abitato loco

E nemico mortal degli occhi miei.

A 13. canzone (P. I.) 2. szakaszának három első sora. Költőnknek is „csömört okoz” a társaság és a „kietlen magánosság” Elizium lelkének.

A 45. dal jeligéje Tibullból van véve. Azonban e dalra s nem a 44-re (mint a Szemlében olvasható) vonatkozik Imre azon megjegyzése, hogy a dal egész gondolatában megfelel Petrarca 23. sonettójának. (S’io credessi per morte esser scarco.) Különben az „egész gondolattal” sok van mondva, csak a sonetto 3. s 4. sorainak felelnek meg Kisfaludynál a dal 6-8. sorai. Petrarca:

Con le mie mani avrei giá posto in terra

Questa membra noiose, e quello incarco.

Kisfaludy:

Ennen kezem kergetné-ki

Lelkemet fogházából,

Hogy lenne már béke néki,

Szabadúlna kinnyából.

A 47. dal jeligéje:

Ed a pena vorrei

Cangiar questo mio viver dolce amaro.

A 13. canzone (P. I.) 2. szakaszának 7. s 8. sorai.

V. ö. ezzel a dal  e sorait:

Most nehezen cserélem el

Édes kínos éltemet.

(R. 78.)

A 6. ének jeligéje:

S’ Amor non è, che dunque è quel ch’i sento?

Ma s’egli è Amor, per Di9o, che soca, e quale?

Se buona, ond’ è l’ effetto aspro, mortale?

Se ria, ond’ è si dolce ogni tormento?

A 88. sonetto (P. I.) négy első sora. E sonettohat első sorát híven követi költőnk a 6. ének első tizenhat sorában:

Szerelem-e az, avagy nem,

... S vallyon, ha ez nem szerelem... stb.

Imre S. id. h. 295.)

Az 51. dal jeligéje:

Che se l’ error durasse, altro non cheggio.

A 13. canzone (P. I.) 3. szakaszának utolsó sora.

V. ö. ezzel a dal e sorait:

Egek, melly nagy boldogságom!

Tartana bár kábaságom! –

Különben is emlékeztet az egész dal a canzone 3. s 4. szakaszára. Ezekben Petrarca szintén „megismeri tünemény formájában” Laura „alakját” a patakban s másutt. (Disegno con la mente il suo bel viso).

Az 52. dal jeligéje:

Saró qual fui, vivró com’ i oson visso,

Continuando il mio sospir trilustre.

A 95. sonetto (P. I.) két utolsó sora.

V. ö. ezekkel a dal 10. s 11. sorait:

Csak az vagyok, a ki valék,

S az maradok, míg élek.

A 12. sort (Bár mi sorsot cserélek) a sonetto fordulatai kivonatának is vehetjük. A dalnak kezdete Petrarca 76. sonettojának (P. I. négy első sorára emlékeztet. (Rényi 78., 79. 11.)

Senuccio, i’ vo’ che sappi in qual maniera

Trattato sono, e qual vita è la mia.

Ardomi e struggo ancor com’ io solia;

Laura mi volve; e son pur quel ch’ i’ era.

Az 53. dal jeligéje:

Esser pub in prima ogn’ impossibil cosa,

Ch’ altri che morte, o della sani l’ colpo,

Ch’ Amor co’ suoi begli occhi al cor m’ impresse.

A 143. sonetto (P. I.) három utolsó sora.

V. ö. ezekkel a dal kezdő sorait:

Minden inkább lehetséges,

Mint sem hogy mást szeressek;

Hogy én beteg, egésséges

Más sziv által lehessek.

Vessük össze még e sorokkal:

A tengerek kiapadnak,

A csillagok leszakadnak.

Petrarca e sorait:

Senz’ acqua il mare, e senza stelle il cielo. (R. 79. l.)

Az 54. dalnak, mint Rényiből látjuk, Petrarcából vett jeligéje is van:

E se ’l tempo è contrario ai be’ desiri,

Non fia ch’ almen non giunga al mio dolore

Alcun soccorso di tardi sospiri.

Ez idézetből csak a „késő sóhajok” vigaszának van nyoma dalunkban.

Az 56. dal jeligéje:

E l’ angelico canto, e le
parole
 

Col dolce spirito ond’ io non posso aitarmi

Son l’ aura innanzi a cui mia vita fugge.

A 89. sonetto (P. I.) három utolsó sora. Van némi hasonlóság a sonetto s a dal egyes fordulatai közt. Mint a nap szaggatja a ködöt, mint a szelek felforgatják a tengert, úgy szaggatja költőnk keblét a szép szem hunyorgása s úgy zavarja eszét a bájos hang éneke. (Com’ al sol neve, E come nebbia al vento, Dagli occhi vostri uscio ’l colpo mortale, E l’angelica canto...)

Az 57. dal jeligéje:

Nè spero i dolci di tornino indietro:

Ma pur di malei n peggio quel ch’ avanza.

Kisfaludy is sóhajtva emlékszik vissza az elmúlt „édes napokra”.

Az 58. dal jeligéje:

Ite, calde sospiri, al freddo core

Rompete il ghiaccio.

A 102. sonetto (P. I.) kezdete. Így küldi Kisfaludy is szívének forró kívánatait „Szűz mellyének jegébe”, hogy „törjék a jeget”. Szomorú gondolatait is elküldi, hogy meggyőzzék a kegyetlen eszét. (Ite dolci pensier parlando fore.)

Az 59. dal jeligéje:

Questo per amar s’ acquista.

A Trionfo d’Amore Capitolo Primo 42. sora.

V. ö. ezzel a dal kélt utolsó sorát:

A ki szeret, ezt nyeri:

Rabját Amor igy veri.

A VII. ének jeligéje:

Non fur giammai, veduti si begli occhi

O nella nostra etade, o ne’ primi anni;

Che mi struggon cosi come ’l Sol neve.

A II. sestina (P. I.) IV. szakaszának három első sora.

V. ö. ezekkel az ének utolsó versszakának e sorait:

A miólta kivált az ég

Az örök éj méhéből,

Illy egy pár szem nem jöve még

A teremtő kezéből.

A második versszakban azt mondja költőnk, hogy ama szempár azt cselekszi a szívvel, amit a nap, mely felolvaszt havat, jeget. Különben is a nap és ama szemek hasonló hatását festi az egész ének.

A 66. dal jeligéje:

Questi dolci nemici, ch’ i’ tant’ amo.

Az 56. sonetto (P. I.) 11-ik sora.

V. ö. ezzel a dal e sorait:

Ez az a kedves ellenség.

Kit annyira szeretek.

A 67. dal jeligéje:

Tra quantunque leggiadre donne e belle

Giunga costei, ch’al mondo non ha pare,

Col suo bel viso suol dell’ altra fare,

Qual che fa il di delle minori stelle.

A 163. sonetto (P. I.) első négy sora.

Éppen így mondja költőnk is, hogy imádottja akármennyi jeleseknek seregében mulatoz, mindenkire homályt hoz, s úgy eltünteti a többit, mint a nap az éj csillagait.

A 74. dal jeligéje:

Sol Amor e Madonna e Morte chiamo

A 158. sonetto (P. I.) 11. sora.

V. ö. ezzel a dal e sorait:

A lélek feloldójának...,

S bajától megváltójának

Itt unszolom oltalmát;

A 75. dal jeligéje:

Rapido fiurne, che d’alpestra vena

Rodendo intorno onde ’l tuo nome prendi,

Notte e di meco desioso scendi,

Ov’ Amor me, te sol natura mena.

A 154. sonetto (P. I.) első négy sora.

Kisfaludy is egy folyót szólít meg, mely szintén a „Havasnak oldalában” keletkezik s a „tengerben végződik”. Csak ez a hasonlóság a dal s a sonetto közt.

A 79. dal jeligéje:

Occhi leggiadri, dove Amor fa nido.

VI. canzone (P. I.) I. szakaszának 7. sora.

V. ö. ezzel a dal két első sorát:

Üdvösséggel áldott két szem,

Kikben Ámor fészke van!

Az 5-8. sorokban a költő azt mondja, hogy nincs szó, mely „kiadhatná csudatévő tüzetek”, nincs nyelv, mely elmondhatná, hogy mi lakik azokban.

Petrarcánál:

E l’ingegno paventa all’ alta impresa...

A voi rivolgo il mio debile stile...

A IX. ének jeligéje:

In questo stato son, Donna, per vui.

V. ö. ezzel az ének utolsó sorait:

S ezt csak Neked köszönhetem,

Kinos Mennye lelkemnek.

Általában alig van a sonettonak fordulata, melynek más fel ne találnók az énekben.

Volo sopra ’l cielo, e giaccio in terra.

Kisfaludynál:

Majd porba leheveredem, -

Majd egekig emelkedem, -

Veggio senz’ occhi; e non ho lingua, e grido;

Kisfaludynál:

Nincsen szemem, és látok; -

Nincsen nyelvem, s kiáltok.

(R. 80, 81. l.)

A 84. dal jeligéje:

Che nè ingegno, nè lingua al vero aggiunge.

A 166. sonetto (P. I.) utolsó sora.

V. ö. ezzel a dal e sorait:

Mert az Ész őt fel nem éri,

Hogy helyére tehesse.

A 89. dal jeligéje:

E vidi lagrimar que’ duo bei lumi –

Ed udii sospirando dir parole.

A 105. sonetto (P. I.) 5. s 7. sorai.

V. ö. ezekkel a dal e sorait:

Láttam őtet síránkozni,

És hallottam sohajtozni. -

V. ö. még a 106. sonetto e fordulatait:

Calda neve il volto, gli occhi eran

due stelle, fiamma i sospir, le lagrime cristallo –

a 89. dal e soraival:

Meleg hó volt ábrázattya,

Szeme az Est csillagzattya,

láng volt az ő sohajtása,

gyöngyök voltak könnyei.

(R. 83. l. Imre 296. l.)

A 90. dal jeligéje:

Ed era ’l cielo all’ armonia si ’ntento,

Che non si vedea in ramo mover foglia;

Tanta dolcezza avea pien l’aere e ’l vento.

A 105. sonetto (P. I.) három utolsó sorai.

V. ö. ezekkel a dal e sorait:

A természet figyelmes volt,

A fatető hallgatott;

Megszünt minden fúvalom, -

A 93. dal jeligéje:

Nè mai in si dolci o ’n si soavi tempre

Risonar seppi gli amorosi guai,

Ch’l cor s’ umiliasse aspro e feroce.

Az I. canzone (P. I.) IV. szakaszának 4., 5. s 6. sorai.

V. ö. ezzel a dal utolsó sorait:

Dicsőitlek, énekellek,

Áldlak, s még sem érdekellek?

Egek! melly jól keresem;

S még sem sajnálsz, óh még sem!

A XI. ének jeligéje:

Forse in quella parte

Or di tua lontananza si sospira;

E din questo pensier l’alma respira.

A XIII. canzona (P. I.) V. szakaszának befejezése.

V. ö. ezzel az ének 7-ik s 8-ik versszakából a következő sorokat:

Talán azért sohajt szive,

A ki néki olly hive,

Mint Petrárka volt Laurának,

Tengerében kinnyának? –

Ezen boldog gondolatban,

Nyugodgyál meg, óh én lelkem.

Kisfaludy ez énekben felidézi a távoli tájak s az ott tartózkodó kedves képét, mint Petrarca a canzona V. szakaszában.

A 103. dal jeligéje:

Or, che ’l ciel e la terra, e ’l vento tace,

E le fere, e gli augelli il sonno affrena,

Notte ’l carro stellato in giro mena,

E nel suo letto il mar senz’ onda giace;

A 113. sonetto (P. I.) négy első sora.

V. ö. ezekkel a dal első sorait:

Vizen, földön, és az Égben

Minden hang elenyészett,

Néma csendes békességben

Szendereg a természet;

A dal így folytatja:

Csak én szegény! nem alhatom: -

A bú tépi keblemet.

A sonetto így: Vegghio, penso, ardo, piango;

A 104. dal jeligéje:

Nel dolce tempo della prima etade,

Che nascer vide ed ancor quasi in erba

La fera voglia che per mio mal crebbe;

Az I. canzone (P. I.) három első sora. – Kisfaludy is hivatkozik szabadságának idejére, midőn a szerelmet még nem ismerte.

A 105. dal jeligéje:

L’ alto signor, dinanzi a cui non vale

Nasconder nè fuggir nè far difesa.

A 183. sonetto (P. I.) első két sora. V. ö. ezekkel a dal e sorait:

Rettenetes fejedelem,

A ki ellen nincs védelem.

A 107. dal jeligéje:

Leggiadria singulare e pellegrina.

A 159. sonetto (P. I.) 5. sora. E sonetto Laura bájainak dicsérete, mint a dal Lizáé, de fordulataik közt nincs hasonlóság.

A 110. dal jeligéje:

I’ nol posso ridir, che nol comprendo;

Da ta’ due luci è l’intelletto offeso,

E di tanta dolcezza oppresso, e stanco.

A 146. sonetto (P. I.) utolsó sorai. Kisfaludy is a „lelkes tekintetről” szól, mely „kikergette nyugalmának öléből” s melyet leírni nem bír.

A XII. Ének jeligéje:

Cosi mi vivo e cosi avvolge, e spiega

Lo stame della vita che m’ è data,

Questa sola fra noi del ciel Sirena.

A 115. sonetto (P. I.) utolsó sorai. Ez ének inkább más sonettokra emlékeztet, például a 90-ikre, melyben több antithesis van összehalmozva.

A 112. dal jeligéje:

In questi pensier, lasso,

notte, e di tien mi il signor nostro, Amore.

A 76. sonetto (P. I.) befejezése. V. ö. ezzel a dal e sorait:

Ezek azon gondolatok,

A mellyekkel én múlatok,

Ámor adgya ezeket,

Vessük még össze a dal e sorait:

Itt ült, ott járt, ott nevetett

Itten szine változott;

Itt rám kegyes szemet vetett,

Büszke s gőgös volt amott;

Ott játszott, itt gondolkodott,

ott énekelt, s fohászkodott,

a sonetto e fordulataival:

Qui tutta umile e qui la vidi altera;

Or vestirsi onestate or leggiadria;

Qui canto dolcemente e qui s’assise;

. . . . . . . e qui sorrise;

Qui cangió il viso.

(R. 72. l.)

A 113. dal jeligéje:

Che farei dunque gli occhi suoi guardando?

A 77. sonetto (P. I.) utolsó sora.

V. ö. ezzel a dal e sorait:

Óh! hát ha lángtekintetét

Szinről szinre láthatnám?

A 117. dal jeligéje:

Che fai alma? che pensi, avrem mai pace?

Avrem mai tregna? od avrem guerra eterna?

A 99. sonetto (P. I.) első két sora. V. ö. ezekkel a dal e sorait:

Hová merülsz, beteg elme?

A sziv sorsát fontolod? –

Valóban az! – Lesz-e hát már

Valahára békesség?

Mikor lesz már csendesség? –

E sonetto a költő párbeszéde saját lelkével. Kisfaludy a párbeszéd formáját elhagyván, elméjéhez intéz olynemű kérdéseket, minőket Petrarca a lélekhez.

A 118. dal jeligéje:

Vaghe faville, angeliche, beatrici.

Della mia vita, ove ’l piacer s’accende

Che dolcemente mi consuma, e strugge;

A VII. canzone III. szakaszának 7., 8. s 9. sorai. – V. ö. ezekkel a dal e sorait:

S a két szem, melly szép képében

Két csillagként tündöklő,

A szivnek mély fenekében

Melly édesen öldöklő! -

A 119. dal jeligéje:

Lasso! cosi m’è  scorso

Lo mio dolce soccorso.

A X. canzone (P. I.) harmadik szakaszának két utolsó sora. Vessük össze ezekkel a dal végét:

De hajh! ezt is megtagadá,

Ez enyhet is elragadá

A kemény sors én-tőlem, -

Vessük össze még a canzone kezdetét:

Se ’l pensier che mi strugge,

Com’è pungente e saldo,

Cosi vestisse, d’un color conforme,

a dal kezdetével:

Ha nyelvem olly gazdag volna,

Hogy szóval kiejthetném,

A mit elmém meggondolna,

És elénekelhetném.

A XIII. ének jeligéje:

Stiamo, Amor, a veder la gloria nostra,

Cose sopra natura altere e nove:

A 140. sonetto (P. I.) első két sora. – Mint Imre is megjegyzi, a XIII. éneknek csupán kezdete egyezik a sonetto kezdetével (Állj meg Ámor! szemlélgessük – kellemeit).

A 123. dal jeligéje:

Ma qual suon poria mai salir tant’ alto?

A XVI. sonetto (P. I.) 11. sora. Különben a dal inkább a 134-ik sonettora (P. I.) emlékeztet. Itt Petrarca azt mondja, hogy Scipionak és Laurának közös a sorsa, mivel mind a kettejöket középszerű költők dicsőítették, amazt Ennius gyalulatlan énekével, emezt Petrarca. Kisfaludy pedig azt mondja, hogy nincs oly nyelv, mely elérhetné „imádottja feleségét”, még a legnagyobb költők is Enniusok volnának, ha Múzsájuk”őt írná”. S így nem áll, mit Rényi mond, hogy Kisfaludy „Enniust Petrarca ellenében többre becsüli, s mintegy a Virgil és Homer fölött álló példánynyá nagyítja”. (87. l.)

A 127. dal jeligéje:

Qui mi sto solo!

A 78. sonetto (P. I.) ötödik sorából való.

Tartalomra van hasonlóság a dal s a sonetto között. Petrarca is lelkének „lankadt alélását” festi, mely a magányban erőt vesz rajta s végül arra vagyis inkább azokra gondol, kik”önmagának visszaadhatnák”.

A 130. dal jeligéje:

E la ragione è morta,

Che tenea ’l freno.

A VIII. canzone (P. I.) II. szakaszából való. V. ö. ezzel a dal kezdetét:

Ámor fejem mint megcsalá!

Hol agyamnak veleje?

A 134. dal jeligéje:

Un piú gentile

Stato del mio non è sotto la luna:

Si dolce è del mio amaro la radice.

174. sonetto (P. I.) befejezése. Kisfaludy is azt mondja, hogy szereti „szive kinnyát”, mert „a kinom hiszen ő, Az imádott öldöklő”.

A XV. ének jeligéje:

O soave contrada; o puro fiume,

Che bagni ’l suo bel viso, e gli occhi chiari,

E prendi qualitá dal vivo lume;

Quanto v’ invidio gli atti onesti e cari!

A 111. sonetto (P. I.) 9-12. sorai. V. ö. az idézet utolsó sorát az ének e soraival:

Mint irigylem szerencsétek

Hogy őt érinthetitek! –

Kisfaludy épp úgy mint Petrarca irigyli mindazon tárgyakat és helyeket, melyeket Laura valami módon érintett.

A 149. dal jeligéje:

Ricco, e povero in un punto.

A 149. sonetto (P. I.) 6. sorából. A dal első sorában megtaláljuk a „ricco”-t és „povero”-t, különben nincs hasonlóság a két költemény között.

A 152. dal jeligéje:

Per tutto queso, Amor non mi sprigiona.

A 69. sonetto (P. I.) 7. sora. V. ö. ezzel a dal e sorait:

Ámor rajtam nem tágított;

Ennek hordom lánczát még, -

A 153. dal jeligéje:

Non era l’andar suo cosa mortale

Ma d’angelica forma, e le parole

Sonavan altro, che pur voce umana.

Uno spirto celeste, un vivo Sole

Fu quel ch’i’ vidi.

A 61-dik sonetto (P. I.) második feléből. Petrarca felidézi Laura képét abból az időből, mikor iránta szerelemre gyulladt. Kisfaludy is az első megpillantás emlékével foglalkozik, de más fordulatokban s más befejezést adva dalának.

A 160. dal jeligéje:

Quanta dolcezza unquanco

Fu in cor d’avventurosi amanti, accolta

Tutta in un loco, a quel ch’ i’ sento è nulla.

A VII. canzone (P. I.) 4. szakaszának első három sora. E sorok tartalmát variálja az egész dal.

A 161. dal jeligéje:

Cosi lasso, talor vo cercand’ io,

Donna, quant’ è possibile, in altrui

La desiata vostra forma vera.

A XII. sonetto (P. I.) befejezése. Vessük össze ezzel a dal elejét:

Minden szépnek szépségének

Nyomozom vonásait;

Minden képben az övének

Keresgélem bájait.

A 162. dal jeligéje:

Esser non puó giammai cosi com’ era.

A XVII. sonetto (P. I.) 8. sora. V. ö. ezzel a dal e sorait:

Úgy, a mint volt...

Soha nem is lehet már.

A 163. dal jeligéje:

Ingrata lingua, giá perá non (...) hai

Renduto onor, -

A 34. sonetto (P. I.) 3-ik s 4-ik sorából. Vessük össze ezekkel a dal e sorait:

Oh! nyomorúltt buta nyelv te,

... elmémnek becsületet,

Eleget nem adátok, -

Kisfaludy e dalban nyelvét korholja, hogy nem szerzett elméjének becsületet s szívének szeretetet, épp úgy, mint Petrarca a sonetto első felében.

A 169. dal jeligéje:

Se non fosse mie stelle, i’ pur dovrei

Al fonte di pietá trovar mercede.

A 151. sor sonetto (P. I.) 7. s 8. sorai. V. ö. ezekkel a dal e sorait:

Sajnálod te szerelmemet,

szeretnél te, ha lehetne,

Csak sorsomat vádolom.

A 171. dal jeligéje:

Lasso, che son? che fui?

La vita il fin, e ’l di loda la sera,

Az I. canzone II. szakaszának 10. s 11. sorai . V. ö. ezekkel a dal e sorait:

Ki voltam én, hajh! ez előtt? –

S ki vagyok most? Egészen más,

Csak midőn már végét érjük,

Akkor, s előbb ne dicsérjük

Örömünket, kedvünket,

Szerencsénket, éltünket.

A 179. dal jeligéje:

Allor che fulminato, e morto giacque

Il mio sperar, che troppo alto montava.

Az I. canzone (P. I.) III. szakaszának 12. s. 13. sorai. V. ö. ezekkel a dal e sorait:

S fellengő szép reményimet

Tekintete leverte.

A XIX. ének jeligéje:

Da questi Magi trasformati fui.

A 159. sonetto (P. I.) utolsó sora. V. ö. ezzel az ének utolsó versszakának e sorait:

Ezek azok – a bűbájok,

Kik engem meggyőzének.

V. ö. még az ének első két sorát:

Kellemek, a millyeneket

Csak egyszer ád a bölcs ég;

A sonetto kezdetével:

Grazie ch’ a pochi ’l ciel largo destina;

Továbbá v. ö. a hatodik versszak e sorait:

Tekintet, melly...

Az éjt megvilágitná,

S felderítné tüzével.

A sonetto e fordulataival:

E que’ begli occhi,

Possenti a rischiarar abisso e notti.

Továbbá a 15. versszak e sorait:

S a testektől a lelkeket

Bájoddal elválasztod.

A sonetto e szavaival:

E torre l’alme a’ corpi;

Végre v. ö. a 19. versszak e fordulatát

Ének

Melly leszáll a szív mélyére,

a sonetto e szavaival:

E ’l cantar che nell’ anima si sente.

A 182. dal jeligéje:

O sacro, avventuroso, e dolce loco!

A 185. sonetto utolsó sora. Így nevezi Petrarca a dombot, melyet Laura fölkeresni szokott. Kisfaludy is „a tündér lakóhelyével” foglalkozik.

A 189. dal jeligéje:

Non spero del mio affanno aver mai posa

Infin ch’i mi disosso, e snervo, e spolpo.

A 143. sor sonetto (P. I.) 9. s 10. sorai. V. ö. ezekkel a dal végét:

De hiába fohászkodom,

Haszontalan rimánykodom:

A halál lesz oltalmam,

S csak a sirban nyugalmam.

A 190. dal jeligéje:

Nel cominciar credia

Trovar parlando al mio ardente desire

Qualche breve riposo, e qualche tregua.

Questa speranza ardire

Mi porse a ragionar quel ch’ i’ sentia.

A VIII. canzone (P. I.) II. szakaszának első öt sora. – V. ö. ezekkel a dal első sorait:

A vad szivet irgalomra,

S tán szerelemre birom,

Ss szert teszek nyugalomra,

Ha érzelmim leirom:

Nyomorultt! igy gondolkoztam,

S irtam e bús verseket.

A 192. dal jeligéje:

Quel vago impallidir che ’l dolce riso

D’un amorosa nebbia ricoperse.

A 84. sonetto (P. I.) első kélt sora. – V. ö. ezekkel a dal végét:

S mint a köd az ég tisztáját,

Úgy borittya szép orczáját

Egy lankadó halványság –

Mi ez, ha nem kívánság?

A 193. dal jeligéje:

Ma in quel ch’ io scerna,

A’ suoi begli occhi il mal nostro non piace.

A 99. sonetto (P. I.) 3-ik sorának fele s 4. sora.

Akárhogy van, de kinaim

Nincsenek már kedvére,

A 194. dal jeligéje:

Nè pero trovo ancor guerra finita,

Nè tranquillo ogni stato del cor mio;

Chè piú m’ arde il desio,

Quanto piú la speranza m’assicura.

A VI. ballada (P. I.) négy utolsó sora. Petrarca úgy veszi észre, mintha Ámor pártját fogná, mintha Laurája irgalmasabb volna iránta. De még nem mer bízni, szívében még nincs béke. Kisfaludy már biztosabban hiszi, hogy Amor szokott a kedves szívébe, csakhogy nem tudja, hogy kit szeret ez, s ezért nincs még békesség szívében.

A 196. dal jeligéje:

Per tutto ció la mente non s’ acqueta

Rompendo ’l duol, che ’n lei s’accoglie, e stagna:

Ch’ á gran speranza uom misero non crede.

A 99. sonetto (P. I.) befejezése. Vessük össze ezzel a dal kezdetét:

Mind ez vissza nem adhattya

Még nyugalmát lelkemnek;

Mind ez meg nem gyógyithattya

Nyavalyáját szivemnek.

A 197. dal jeligéje:

Per questi estremi duo contrarj, e misti

Or con voglie gelate, or con accese

Stassi cosi fra misera e felice.

A 121. sonetto (P. I.) 9., 10. s 11. sorai. Petrarca antitéziseinek megfelelnek Kisfaludynál a „rettegő remények s remélő félelmek”.

A 198. dal jeligéje:

Parrá forse ad alcun, che ’n lodar quella

Ch’ i adoro in terra, errante sia ’l mio stile,

Facendo lei sovr’ ogni altra gentile,

Santa, saggia, leggiadra, onesta, e bella.

A 189. sonetto (P. I.) első négy sora. Kisfaludy is, mint Petrarca azon kezdi, hogy sokat mondott ugyan „kedves ellensége” szépségéről, de mégsem mondott eleget. Mert „szót, színt” nem lelhetett.

A XXI. ének jeligéje:

Chiare, fresche, o dolci acque,

Ove le belle membra

Pose colei, che sola a me par donna:

Gentil ramo, ove piacque

(Con sospir mi rimembra)

A lei di fare al bel fianco colonna; -

Date udienza insieme

Alle dolenti mie parole estreme.

A XI. canzone (P. I.) első szakaszából. – Petrarca a canzone e szakaszában megszólítja a patakot, melyben Laura fürdött, az ágat, melyhez támaszkodott, s a levegőt, melyen át Laura szemeit megpillantá. Az énekben is hasonló fordulatokat tálalunk.

(Forrás: Irodalomtörténeti Közlemények 93- 181 -195. old., 1891. I. évf. 1-2.sz.)