Pusztán áll, - az enyészetnek
Szomorittó bús jele;
Hajdan büszke Nemeseknek -
Most 'a baglyok' lakhelye
A' vár' setét falain most
Magas kórók lengenek,
'S a' falak' moh szakállában
Hangyák, férgek pezsgenek.
Szabadon jár 's üvölt a' szél
Az ablakon keresztül,
'S némán komor helyhezetben
Néha ott eggy bagoly ül.
Honnan hajdan a' Földes Úr
Kevély szemmel tekintett
A' környékre, hol több falú
Parancsokat tőle vett.
Borzasztó, bús, mélly csend hallgat
A' falak közt mostan ott,
Hol hajdan az Úri élet,
'S öröm mozgott és zajgott.
Csak a' róka, melly ott lakik
A' várnak eggy bólttyában,
Gördit néha meg eggy követ
A' köveken futtában.
Vagy a vércse visit ottan.
Ha megtérvén estvére,
A' vár felett kereng, lebeg -
'S ülni készül fészkére.
Vagy egy falfok,megemésztve
Az idő vasfogától,
Zuhan 's roppan le, megválva
Több százados társától.
Forrás: A régi magyar költészet remekei - A legrégibb
időktől Kisfaludy Károlyig - Az általános és iskolai irodalmi műveltség
előmozditása czéljából - Szerkesztette – a régi magyar irodalom történetével
ellátta - Endrei Zalán - Budapest,1903. Beer E. és Társa ezelőtt „Kosmos”
Műintézet VI. Aradi-utcza 8.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése