Szabadíts, szabadíts óh Isten,
Mert a víz, mert az ár elsodor.
Mély sárba, dágványba süllyedtem,
Az örvény elborít, rám omol.
Elfáradt, kiszáradt a torkom,
Elbágyadt, elborult két szemem,
Kiáltok, jajongok a porban,
Mert várlak, idézlek Istenem.
Több gyűlöl, több üldöz, mint a por,
Ok nélkül, ártatlan zaklatva.
Te ismersz, te láthatsz; szívem forr,
Hogy hiszek, hogy bízom szavadba!
Szavadért, nevedért gyalázást,
Szenvedek, eltűrök lenézést:
Epedek, esengek érted s lásd
Jövevény lettem én, jövevény;
Gyalázód legyaláz cudarul,
Mert Érted, mert Véled cselekszem:
Ha sírok, böjtölök rám fordul
S gyászomban kicsúfol ezer szem.
Leszólnak, szidnak a kapuban,
Kicsúfol, kidalol a részeg:
De áldlak, imádlak én Uram,
Mert lelkem, mert szívem felvészed.
Emelj ki, ments ki az iszapból,
Ár, örvény, verem el ne nyeljen:
Kegyelmed, irgalmad s jóságból
Szent orcád tűnjék fel a helyen.
Légy közel, váltsd meg bús lelkemet,
A szégyent, pirulást Te látod,
Megtörten, betegen lehellek,
S részvétet, vigaszt nem találok.
Mérgeket kevernek étkembe.
Ecetet, hánytatót, ha innám:
Vakítsd meg, roskaszd meg éltembe,
Dobzóknak, hetykéknek hálót hányj.
Palota lakásuk pusztává
Búsuló haragod tapossa:
Kit kedvelsz, kit szeretsz értük lásd
Pusztáknak, hegyeknek lakosa.
Gyűjtsd egybe, szedd össze gazságuk,
Életet, váltást ne érjenek:
Nyomorult szenvedő rabságút,
Emeljen fel engem érdemed.
Énekkel, hálával dicsérlek
S kedvesb ez ökörnél, tuloknál:
Óh öröm betegnek, szegénynek,
Hogy az Úr, az Isten reánk vár.
Dicsérjék az egek s föld martja,
A tenger és mi él, szent nevét,
Mert Siont és Judát megtartja,
És benne szolgáit, hű népét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése