Mert úgyse felejtem
s mert mondani kevés,
hát elmondom újra,
bár kezdeni nehéz.
Süllyed az ég, fáztak a fák,
rettentődalokat dúdolt a nád,
orvul sötéten lobogva
felhők támadtak a holdra,
futkosott a szél s a kitárt
ajtó zokogva ki-bejárt.
Mert úgyse felejtem
s mert mondani kevés,
hát elmondom újra,
bár kezdeni nehéz.
Lépett a láb, szűkült a szem,
tompult a fény s bújt odabenn,
kókkadt a fej, vérzett a kéz,
lágy húsba dúlt puhán a kés,
lankadt a lélek, szakadt a száj,
amerre jártak, borzadt a táj.
Mert úgyse felejtem
s mert mondani kevés,
hát elmondom újra,
bár kezdeni nehéz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése