Antigoné

Szereplők:

Antigoné – Oidipusz és Iokaszté lánya

Iszméné – Antigoné testvére

Thébai vének kara

Kreón – Iokaszté testvére, Oidipusz száműzetésbe

vonulása után Thébai királya

Haimón – Kreón fia, Antigoné jegyese

Eurüdiké – Kreón felesége

Teiresziász – Vak jós

Hírnökök

Történik Thébaiban, a királyi palota előtt.

Az Antigoné tartalma

Antigoné: „Hát nem megvonta két testvér közül Kreón

A másiktól, mit egyiknek kijárt, a sírt?

Eteoklészt, mint mondják, jog s törvény szerint

A föld göröngyével takarta el, hogy őt

Az alvilágiak közt várja tisztelet.

De Polüneikészt, mert elhullt vesztett ügyért,

Ilyen parancs fut szét a város népe közt,

Hogy eltemetni, sem siratni nem szabad.

Hagyják, heverjen ott megkönnyezetlenül,

A dögmadár kívánatos zsákmányaként,

A jó Kreón ilyen parancsot osztogat

Neked s nekem  nekem! ki kell ezt mondanom! -,

Azok saját szájából hallják meg s vegyék

A tiltó szót szívükre, mert ki megszegi,

Nyilvánosan fogják azt megkövezni majd,

Ez így van, és most megmutathatod, ki vagy,

Derék ősökhöz méltó, vagy hitvány utód.”

Miután Oidipusz fiai, Polüneikész és Eteoklész egymás kezétől esett el a harcban, Kreón csak Eteoklész holttestét engedi eltemettetni. Parancsba adja, hogy Polüneikészt, aki Thébai ellen ellenséges haddal támadt, senki nem temettetheti el.

Antigoné el akarja temettetni bátyját, és ehhez segítséget kér testvérétől, Iszménétől.

Iszméné azonban gyönge nőként nem mer szembeszállni a királyi hatalommal.

Iszméné: „Meg kell, hogy ezt is értsd: mi gyönge nők vagyunk.

A férfiakkal nem tudunk megküzdeni,

Erősebbek, s már felettünk ők urak,

Szót kell fogadnunk, bármiként is fáj e szó…”

Antigoné hiába kéri testvérét, é hiába hivatkozik az isteni törvényekre, Iszméné hajthatatlan marad.

Iszméné: „Én semmit ellenükre nem teszek, hanem

A város ellen tenni sincs erőm elég.”

Iszméné bár esztelenségnek tartja Antigoné tervét, de felajánlja, hogy ő hallgatni fog. Antigoné azonban már ezt sem fogadja el, sőt azt válaszolja Iszménének, hogy gyűlöli őt.

A kar énekében elmondja, hogy Polüneikész támadt a városra, de győzött Thébai városa. Most már itt az idő a békére és feledésre.

Jön az új király, Kreón, aki a karhoz fordulva megtartja trónbeszédét. Elmondja megmásíthatatlan parancsát, amit az olvasó már a két nővér párbeszédéből tud. Eteoklészt, ki hazáját védte, hősnek kijáró tisztelettel temessék el, Polüneikésznek azonban nem jár a földi nyugalom, holtteste temetetlenül heverjen kutyák s dögmadarak martalékaként. A holttestet eltemettetni tilos, őrök vigyázzák, nehogy valaki megsértse a király parancsát.

Ekkor érkezik az őr, aki elmondja Kreónnak, hogy a holttestet valaki a szokásoknak megfelelően eltemette. Kreón éktelen haragra gerjed, rögtön úgy gondolja, csak férfi lehetett ilyen vakmerő. Karvezető szerint az istenek avatkoztak közbe. De Kreón durván leinti az őrt, végig sem hallgatja, úgy gondolja, hogy összeesküvést szőttek ellene. Sőt, az őrt is megfenyegeti, hogy megvesztegették, és ha nem keríti elő a bűnöst, meghal.

Kreón a palotába megy, az őr egyedül marad, majd a kar szavát halljuk. Közben az őrök megfogták a tettest, és már hozzák is Antigonét. A lány büszkén vállalja tettét, Kreón pedig még mindig ragaszkodva ahhoz, hogy összeesküvés történt, Iszménét is vádolja. Iszméné azonban sorsközösséget vállal Antigonéval, s kívánja a halált, Antigoné azonban most már visszautasítja húga áldozatát. Kreón esztelennek tartja mindkét leányt.

A kar az Oidipusz-nemzetség utolsó két sarjának, azaz Antigoné és Iszméné esztelen vesztén kesereg. Majd Zeuszt említik, hogy nincs férfi, aki szembeszállna vele. De éppen Kreón az, aki a törvényre hivatkozva szembeszáll az isteni paranccsal.

A következő jelenetben apa és fia, azaz Haimón és Kreón találkozását olvashatjuk.

Haimon először nem akar vitába szállni apjával, sokáig nem is említi Antigoné nevét. Bölcs az, aki más véleményét is meghallgatja, ő arra kéri apját, a királyt, hallgasson arra, amit a nép mond.

Haimón: „Atyám az emberész istentől való,

S ennél nagyobb kincset képzelni sem tudok.

Hogy tán beszédben hibát találok én,

Nem mondhatom, s nem is szeretném mondani.

De felmerülhet másban is jó gondolat,

S nekem talán előnyöm az, hogy láthatom,

Mit is cselekszik, és miket beszél a nép,

Mivel tekintetedtől fél a nép fia,

Nem mondja, mit te nem szeretsz meghallani.”

Kreón azonban nem hallgat fiára, sőt azzal vádolja, hogy Antigoné cinkosa volt, holott Antigoné már bevallotta, hogy tettét egyedül követte el. Elvakultságában fia minden szavát félreérti Kreón, s mikor ő saját halálával fenyegetőzik, azt hiszi, Haimón őt fenyegeti.

Haimón: „Mát is megöl halála, hogyha meghal ő.

Kreón: Még fenyegetni mersz te engem, szemtelen?”

Kreón végül visszavonja Iszméné halálos ítéletét, és a megkövezésre ígért Antigoné sorsát befalazásra változtatja.

A kar úgy reagál, ahogy általában a nép szokott. Láthatóan Haimón mellé áll, de nyíltan nem mer szembeszállni Kreónnal.

Kreón megparancsolja, hogy vezessék elő a lányt, és haljon meg a fia szeme előtt.

Haimón azonban vad indulatában otthagyja apját.

Közben elővezetik Antigonét, és a negyedik párbeszédes részben először Antigoné és a kar találkozását láthatjuk.

Antigoné, aki eddig büszkén és félelem nélkül várta a halált, most megrettent, megértést várna a kartól, a kar azonban félreérti szavait. Antigoné megértést, segítséget vár a kartól, hisz őket, mint a város előkelőit szólítja meg. A kar azonban nem áll mellé, sőt, amikor visszatér Kreón, még eddigi szavait is megmásítja. Hiszen eddig „csak” az volt Antigoné bűne, hogy a hatalmasabbal szállt szembe, most már Lükurgoszhoz hasonlítja, mintha ő is megsértette volna az isteneket.

Antigonét elhurcolják, s jön Teiresziász, a vak jós. Jóslata szerint az istenek haragszanak a városra, s erről a király tehet. Haimónhoz hasonlóan beszél a vak bölcs. Minden ember,m ég a király is hibázhat, a makacsság nem éppen királyi erény.

Teiresziász: „… Gondold meg ezt, fiam, hisz ember vagy te is,

És nincs ember, ki még nem tévedett soha,

De tévedett bár, sorsa nem reménytelen,

Ha bajba jutva nem makacskodik tovább,

S hibáját jóvá tenni jó tanácsra hajt,

Az önhittség nyomán csak balsiker terem.

A holtat hagyd nyugodni már, s többé ne bántsd,

Ki úgyis meghalt, azt minek megölni még?

Csak érdekedben mondom ezt, hallgass reám,

A jó tanácsot meghallgatni jóra visz.”

De Kreón rá sem hallgat, sőt egyenesen Zeusszal száll szembe.

Kreón: „… Ha mindenáron nyerni kell, és India

Aranyhegyén, de eltemetni őt soha

Nem fogja senki, akkor sem, ha szent sasok

Jönnének őt Zeusz trónjához ragadni fel.

Hogy átkot hozna ránk, attól se félek én,

S temetni nem hagyom, s olyat se képzelek,

Hogy istenekre emberről szállhatna szenny.”

Megvádolja a vak jóst, hogy hagyta magát megvesztegetni, s csak akkor változik meg, amikor Teiresziász felfedi neki Haimón szavainak valódi értelmét. Az istenek saját bűne szerint mérik rá büntetését, saját gyermekét veszíti el. És ekkor óriási változás áll be Kreón viselkedésében. A régi gőgnek nyoma sincs, rájön, hogy ő is tévedhet, és szinte tanácstalanul kérdezi a karvezetőt, mit tegyen most? A karvezető tanácsát megfogadva indul, hogy kiengedje sziklasírjából Antigonét, és eltemettesse Polüneikész holttestét.

A kar örömmel fogadja új döntését, és egy Dionüszosz-himnuszt énekel. Majd jön egy hírnök, aki szörnyű hírt hoz. Valóra vált Teiresziász jóslata, Haimón és Antigoné önkezével vetett véget életének. Meghallja ezt Eurüdiké, aki hallva fia öngyilkosságának hírét, azonnal visszamegy a palotába. Visszatér Kreón, ő is megtudja, mi történt fiával. Rájön, hogy mindenről ő tehet, és csak magát okolhatja a szerencsétlenségekért. De az istenek még nem végeztek. Kreónnak azt is meg kell tudnia, hogy felesége is végzett magával. Kreón viszont nem lelhet békességet Hádész birodalmában, ez az ő büntetése.

Az Antigoné elemzése

Tanulmányaink során többféle drámatípussal fogunk találkozni, ahogy előrehaladunk az időben. A görög drámák konfliktusdrámák. Ha ismerni akarjuk a görög drámák hátterét, akkor mindenekelőtt tisztában kell lennünk a görög mitológiával, és kicsit a történelmükkel is. Ne felejtsük el, és ne riasszon meg minket az a tudat, hogy több ezer év messzeségéből szólnak hozzánk az ókor asszonyai és férfiai. Arra gondoljunk inkább, hogy ugyanúgy, mint szüleink, barátaink, ezek a nők és férfiak is csak az igazukért küzdenek, az általuk igazságtalannak tartott cselekedetek ellen lázadnak fel. ugyanúgy, ahogy mi is megtesszük akárhányszor, csak azt érezzük, jogainkat csorbították. Próbáljuk megtalálni az évezredek messzeségében megbújó érvényű igazságokat, amiket, ha figyelmesen olvassuk a gyönyörű sorokat, higgyék el, nem is lesz nehéz. És most e kicsit hosszúra nyúlt bevezető után kezdjünk hozzá az elemzéshez.

Az Antigoné egy konfliktusdráma. Ha közelebb akarunk kerülni a görög drámák boncolásához, segítségül hívhatunk két fogalmat. Az egyik a harmónia. A legtöbb görög drámában a konfliktus nyomán felborult a rend, és a főhősnek az a célja, hogy valahogy visszaállítsa a harmóniát. A másik: a hübrisz, a gőg. A legnagyobb bűn a gőgösség vétkébe esni, áthágni az istenek örök törvényeit.

A konfliktus a következő: a volt király, Oidipusz két fia harcban, egymás kezétől esett el. Eteoklészt, aki hazáját védte a szokásoknak megfelelően eltemetik, Polüneikészt, aki viszont ellenséges haddal támadt hazája ellen, királyi parancsra tilos eltemetni. Antigoné nem hagyja, hogy testvére holtteste dögök martaléka legyen, szembeszállva a királyi paranccsal eltemeti testvérét.

Hogy pontosan értsük a konfliktus alaphelyzetét, tudnunk kell, hogy viszonyultak a görögök halottaikhoz. A görögök hite szerint csak azok juthattak be az Alvilágba, Hádész birodalmába haláluk után, akiket eltemettek. Ezért nagyon súlyos véteknek számított bárkit is temetetlenül hagyni.

Aki ezt megtette, méltán tarthatott az alvilági lelkek bosszújától.

A mű olvasása közben arra figyeljünk, hogy a konfliktus hogyan bontakozik ki. Mit tesz Antigoné, miután megtudja Kreón parancsát, erre hogyan reagál Kreón, és így tovább. De ha belegondolunk, minden konfliktus játszódjon az ókorban, középkorban, vagy akár napjainkban, mindig így történik, és a konfliktus mögött az adott kor legfontosabb társadalmi kérdései húzódnak meg.

Antigoné számára a harmóniát az isteni parancs teljesítése jelenti, vagyis az, hogy testvérét a szokásoknak megfelelően eltemesse. Ő abban az állapotban nem tudna élni, ha ezt a számára erkölcsi parancsot nem teljesítené. Testvérének is az jelentené a harmóniát, ha bátyját el lehetne temetni, ő azonban először ezt a tettét nem meri vállalni, hiszen így szembe kéne szállnia a királyi paranccsal. Antigoné tettének mozgatói az isteni törvények, melyek eddig meghatározták az emberek életét, ne változzanak, ugyanúgy örök érvényűek legyenek, mint eddig.

Kreón, aki a parancsot adta, most lett király. Ez az első törvénye, amit városának ad, tehát neki létérdeke, hogy törvényét mindenki betartsa.

Egy testvér, aki fivérének szeretne holtában nyugalmat adni, egy király, aki első parancsát mindenképp érvényre akarja juttatni, akinek feladata, hogy államában a rendet fenntartsa. Ezt első színre lépésekor rögtön közli, amikor a karnak elismétli a már kiadott parancsot, amit mi már Antigoné szavaiból ismerünk, ami újdonság, hogy tulajdonképpen trónbeszédet tart, s ennek keretében mondja el, hogy Polüneikészt tilos eltemetni. Parancsát az állam érdekével indokolja, hiszen Polüneikész saját állama ellen támadt.  Első hallásra talán érthetőnek is tűnik a parancs. Kreón egy erőskezű uralkodó szeretne lenni, akinek elsődleges érdeke a város biztonsága. Mivel a városállam biztonsága elsődleges volt az adott korban, ezért a parancs első halásra helyénvalónak tűnik. Ám ha jobban belegondolunk, akkor be kell látnunk, hogy semmilyen államnak nem érdeke megtagadni a végtisztességet valakitől.

Nem véletlen, hogy Kreón az államérdekre hivatkozik, mert az államérdek és az államnyugalom lenne az, ami a harmóniát szolgálná, de a polgárok számára nyilvánvaló, hogy ez a parancs nem államérdekből fakad.

Kreón úgy gondolja, hogy az államérdeket, azt, hogy mi a megfelelő magatartás, azt csak ő látja helyesen, és neki kötelessége emellett az álláspontja mellett mindvégig, mindenáron kitartani. Kreón vak elbizakodottságában nem törődik senkivel, senki véleményét, tanácsát nem fogadja el.

Kreón döntésével a politika beavatkozik a magánszférába, hiszen Polüneikész halálával már megbűnhődött tetteiért, felesleges most egy holttestet büntetni.

Tehát a műben az isteni törvény áll szemben a „hivatalos” törvénnyel, amit Kreón adott parancsba. Az isteni parancsot képviseli Antigoné, aki egyedül hajtja végre tettét, de nem áll egyedül. Hiszen sem Iszméné, sem Haimón nem tartja helyesnek a parancsot, de ők a nyílt szembeszegülést nem vállalják. Iszméné szereti a testvérét, de egyrészt nőként nem száll szembe egy férfival, másrészt alattvalóként nem mond ellent a törvénynek.

Iszméné: „… Ketten maradtunk meg csupán, gondold csak át,

Mi vár reánk, ha általhágjuk vakmerőn

A törvényt, mit király kimond, s hatalma véd.

Meg kell, hogy ezt is értsd: mi gyönge nők vagyunk.

A férfiakkal nem tudunk megküzdeni,

Erősebbek, s ha már felettünk ők urak,

Szót kell fogadni, bármiként is fáj e szó.

Imámmal én az alvilági lelkeket

Engesztelem s hiszem, nyerek bocsánatot,

Mivelhogy kényszerűségből tettem csak így.

De ennél többre őrület gondolni is.”

Ő csupán annyit tud tenni, hogy megpróbálja imájával kiengesztelni az alvilági lelkeket, hogy bocsánatot nyerjen a holtaktól, akiknek szelleme hontalanul bolyong.

Antigoné azonban nemcsak a vallási, isteni parancsnak megfelelően cselekszik, hanem tettének mozgatórugója a testvéri szeretet is. Jól érzékelhető Kreón és Antigoné jelenetében, hogy míg Kreón észérveket sorakoztat fel, addig Antigoné a szeretetet hangsúlyozza. Holtában már mindenki egyenlő, és ezzel az istenek is egyetértenek.

Antigoné bátyja elhantolásával megadta a végtisztességet bolygó árnyának, és az utójátékban az istenek szörnyű büntetést mérnek Kreónra. Elveszti feleségét és fiát. Szánjuk az embert, de valahol mégis úgy érezzük, jogos a büntetése. Hiszen saját gőgje, felfuvalkodottsága vezetett ide.

Most a könnyebb érthetőség kedvéért tekintsük át még egyszer a dráma szerkezetét.

Alaphelyzet (szituáció): el kell-e temetni Polüneikész holttestét?

Prologosz: az alaphelyzetet ebben a részben ismerjük meg. Ez az első párbeszédes jelenet (Antigoné és Iszméné) a kar bevonulásáig.

Bonyodalom: az alaphelyzetből kibontakozott a konfliktus. Színre lépnek a mellékszereplők, s megismerjük a konfliktussal kapcsolatos véleményüket, állásfoglalásukat.

- Megtudjuk, hogy valaki a tiltás ellenére eltemette a holttestet.

- Antigoné s Kreón párbeszéde, a konfliktus kibontakozása.

- Antigoné, Kreón és Iszméné párbeszéde.

- Haimón találkozása apjával.

- Antigoné útja sziklabörtönébe.

Válság: A bonyodalom csúcsa a válság, a tetőpont. Ha grafikonon akarnánk ábrázolni, akkor az idáig felfelé tartó vonal most érne el a tetőpontra, és innentől már csak lefelé tartana.

A válság Teiresziász jóslata, aki elmondja a királynak, oktalansága és gőgje okozza fia halálát.

Késleltetés: Kreón megrémülve Teiresziász jóslatától, megkísérli visszafordítani az eseményeket, de ez már nem sikerülhet. A kar Dionüszosz-himnusza.

Katasztrófa: Kreon megtudja, mi történt Haimónnal és Antigonéval, majd azt követően Eurüdikével. Az alaphelyzetben rejlő lehetőségek mind megvalósultak, feszültségek, ellentétek kibontakoztak, megütköztek, a küzdelem így vagy úgy, de eldőlt.

Fogalmak

Prologosz (prológus): maga a szó bevezetést, előhangot, előverselést, előjátékot jelenthet a művészeti alkotásokban.

Másrészt a dráma témáját, értelmét megvilágító verses bevezetést takarja ez a fogalom.

Expozíció: nemcsak drámában, de elbeszélésben is használhatjuk ezt a meghatározást. Egyrészt jelenthet a köznapi beszédben is bevezetést, előkészítést. Másrészt az elbeszélő és drámai művek bevezető része, amelyben a kiinduló helyzetet és szereplőket mutatja be a szerző.

Bonyodalom: az expozícióban ábrázolt helyzettől a megoldásig terjedő rész. Az epikai és drámai művekben az események összefüggő, gyakran ok-okozati kapcsolatú sora, melyben a szereplők jelleme és kapcsolatrendszer kibontakozik.

Késleltetés (retardálás): az események menetének lassítása, különféle hátráltató tényezőkel. (Pl.: fordulat, közbeékelt jelenet…)

Katasztrófa: egyrészt használhatjuk a mindennapi beszédben is, egy rendkívüli méretű elemi csapás, tömeges szerencsétlenség leírására is.

Másrészt, és a mi szempontunkból most ez a fontosabb, a görög drámában hirtelen bekövetkező végzetes sorsfordulat, amely a hős bukásával jár.

Katarzis: tágabb értelemben a nagy művészi alkotások befogadásának élménye. a mű kiemel hétköznapi életünk kisszerűségéből, és az emberi élet leglényegesebb kérdéseinek átélésére, végiggondolására késztet. Arra sarkall, hogy életünket, magatartásunkat értékesebbé tegyük.

Az Antigoné hatása

Számos feldolgozás született az évszázadok során az Antigoné témájára, mely talán jól mutatja azt, hogy minden kor megtalálta a maga igazát Szophoklész művében. Az összes művet felsorolni lehetetlenség, ezért csak egy pár példát említek a teljesség igénye nélkül. A darabot már az 1530-as években elkezdték átdolgozni és fordítani, igaz, ez más görög drámáról is elmondható. Kb. 30 ismert operát írtak az Antigoné-témára. És még ma is születnek próza-, tánc-, film-, színházi, operai változatok. Sőt vannak nem hivatalosan, akár tilalom ellenére is kiadott Antigoné-variációk. Körülbelül csak a középkor utáni európai művészetben és irodalomban több százra tehető az Antigoné-témára készített művészeti alkotások száma.

Zene

- Alessandro Scarlatti – Creonte (1699)

- Francesco Basili – Antigone (1799)

Színház

- 1808-ban Goethe vitte színre. - 1841. okt. 28. – A kardalokat Mendelssohn zenésítette meg. Nagy sikerű, diadalmas volt a bemutató. Teljesítményüket úgy ünnepelték, mint az első alkalmat, amikor a modern Európában hitelesen kelt életre egy görög tragédia. A bemutató Potsdamban volt, nem egészen egy év múlva Berlinben mutatták be a művet. Majd 1844-ben Párizsban, ahol ez volt az első görög dráma, melyet francia nemzeti színpadon antikvizáló stílusban adtak elő.

Film

- Liliana Cavani: A kannibálok (1972).

- Kemal Demirel: Antigoné (1973). Törökországban forgatták.

- Athol Fugard: A sziget (1973). Dél-Afrikában forgatták.

Irodalom

A teljes felsorolás lehetetlen.

- Euripidész: Antigoné

- Ovidius: Keservei (5. fejezet)

- Hölderlin: Antigoné

- Maurice Druon: Megareusz (1944)

- Donald Davie: Kreón egere (1953)

- Charlott Delbo: Ezernyi Antigoné (1979)

1943-ban, a második világháborúban a pelopponészoszi Kalavrita faluban a németek összeterelték a férfiakat, és mindannyiukat kivégezték. A nők szembeszálltak a németek parancsával, kitörtek abból az iskolaépületből ahová a németek zár zárták őket, és eltemették a meggyilkoltakat.

Az ókorral kapcsolatos kérdések

- Mit jelent a homéroszi kérdés:

- Hány város nevezi Homéroszt szülöttjének?

- Ki volt Wolf?

- Mit takar az analitikus és unitárius iskola elnevezés?

- Milyen érvekkel támasztják alá, hogy a két eposznak két szerzője van?

- Kik a moirák?

- Mit takar az Ilion elnevezés?

- Melyik eposzban találkozol csodalóval?

- Mi a csodaló szerepe az eposzban?

- Melyek az eposzi kellékek?

- Mi jellemzi a hexametert:

- Mit takar a hübrisz elnevezés?

- hogy kapcsolható ez a fogalom Agamemnónhoz, Odüsszeuszhoz, nagy Aiászhoz, Kreónhoz?

- Hasonlítsd össze Akhilleusz és Odüsszeusz jellemét!

- Ki volt Thetisz?

- Kik a tragikus triász tagjai?

- Hogyan módosult az elégia műfaji jelentése az évszázadok során?

- Miért állítják, hogy Antigoné a modern nőtípus megtestesítője?

- Ha te mennél Odüsszeusz helyében követségbe Akhilleuszhoz, mivel érvelnél, hogy a hős visszatérjen a csatába?

- Miről ismeri fel a hazatérő Odüsszeuszt dajkája?

- Ki volt Odüsszeusz mentora hazatérése során?

- Hasonlítsd össze az istenek szerepét a két eposzban!

- Mi a hasonlóság Brisszéisz és Andromakhé között?

- Elemezd a közösség és Akhilleusz viszonyát!

- Mi jellemzi Akhilleusz pajzsát?

Forrás: Herman Anna: Kötelező olvasmányok elemzése 1. – Az ókor, a reneszánsz és a barokk irodalmából – Puedlo Kiadó