Földi János (1755-1801): Az én sírhalmom

Amott a’ kapús ut mentében
Láttomra volt egy körtvélyfa,
A’ Sírhalmok ’s Erdők szélében;
Kivágták, ’s nints ez is már ma!

Én e’ kies tért választottam
Számomra Sírhalom helyül
E’ vad körtvélyfát óhajtottam
Sírhalmomat tzimező jelül.

Még is, ha történik halálom
Ne másuvá temessetek!
Itt nyugtasson a’ tsendes álom
Nints szebb hely;meg-engedjetek.

Eggy Akászt, körtvélyfám helyébe
Ültess, h egy Jóltevő kéz!
Melyről Zephir Naplementébe
Susogva majd síromra néz.

Mind kettőt sok Tüskék borítják
Mint az én kínos éltemet!
Ők azt védelmekre forditják;
A’ sírba engem az temet!

Ti gyermekek, ne szaggassátok
Ennek szagos virágait!
Ha nyílni Májusban látjátok,
Hadd fedjék Földi hamvait!

Akkor talám, kik itt el mennek
Igy szóll egy: „Akit fed e’ Bólt -
Illy rövid Tavasza volt ennek!
De tán hibázok, ez se volt!”

Forrás: Debrecen a régi magyar irodalomban – D. Dr. Révész Imre püspök előszavával – Szerkesztette és sajtó alá rendezte: Dr. Molnár Pál a debreceni ref. Kollégium gimnáziumának tanára a gimnáziumi „Arany János Önképzőkör” tagjainak közreműködésével. Megjelent a Tiszántúli Ref. Egyházkerült Sajtóalapjának támogatásával. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda 1941. - Magyar irodalmi ritkaságok 58-60. – Szerkeszti Vajthó László -