Fazekas Mihály (1766-1828): Csokonai Vitéz Mihály halálára

 
Él-é a síron túl vagy nem az emberi lélek?
Ezt a kérdések kérdését a mi Vitézünk
Fejtegeté, de mivel nem akadt nyitjára elölről,
Hátúlrúl akará meg vi’sgálgati. – Azonnal
Ketté nyilt az örök titkok kárpitja előtte,
Ő bé ment, széllyel nézett, s látván a halandók
Gyenge világa elől elrejtett mennyei titkot,
Gondolatit szárnyára vevé a lelki ditsőség,
És ő még fül nem hallott szent angyali hangú
Énekek énekein kezdé ditsérni az élet
Felséges voltát, melly várja az emberi lelket.
Megtetszett zengése az angyali karnak
Mennyei Músának lelkét ott fogta – e halmot
Hamvai tisztelik és gyönyörű munkái hazáját.

Forrás: Debrecen a régi magyar irodalomban – D. Dr. Révész Imre püspök előszavával – Szerkesztette és sajtó alá rendezte: Dr. Molnár Pál a debreceni ref. Kollégium gimnáziumának tanára a gimnáziumi „Arany János Önképzőkör” tagjainak közreműködésével. Megjelent a Tiszántúli Ref. Egyházkerület Sajtóalapjának támogatásával. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda 1941. - Magyar irodalmi ritkaságok 58-60. – Szerkeszti Vajthó László -