2026. máj. 16.

Gulyás Pál (1899-1944): Debrecen, ó-kikötő

 


Körülötte népek viharja, nézett át bérces Biharba,
nem védte falait bástya, torony, csak a hit.
Áros jármai jádzva görögtek egész le Bizáncba,
hajcsárnépe Budán túljuta Bécs kapuján.
Hajtottak lovat, ökröt, mégis az égi körök közt
Méliusz lelke alél, ujjain egy falevél.
Marhákkal, tele vérrel, tölgyekkel,televénnyel
gömbölyödött a tatár háta mögött a határ.
Így nőttek a mezői, bővültek temetői,
mint a vakondok, alant bújt meg, s a lelke harang.
Sátrat tett a homokra, pántot tett a borokra,
sírra nehéz köveket, Bachusa így született.
Egy pint nárduszi vinkó, flóta, planéta, tilinkó,
hajnala hádeszi ház, alkonya trópusi láz;
nőtt int földben a gomba, széthullt teste atomra,
lelke elektromosan rezgeti folytonosan:
így bírt egy birodalmat, vidított lakodalmat,
mint a cigány hegedült, mint a búvár lemerült.
Itt fekszik a Tiszán túl, benne pihen a Dunántúl,
ércpiramidja lakat:őrzi a szép utakat…

Mint a klaviron a skálát, futod át az Alföld határát:
napkeleten futamod sárga halápi homok,
napnyugaton szineket vált s lejt a Tiszának a löszhát
s lent a gulyát terelik sziktavas értereid…

Eltűntek alattad a sátrak, csordád kolompja kifáradt,
új paloták köde kél… Mondd, hova lett a gyökér?
Hozd vissza a hajdani düllőt, menekülj befelé kivülről,
járd fel a Föld köreit, tárd fel a rétegeid!
Már tornyodon trónol az ese, kösd a holt csontokat egybe,
lelket a csontba fuvallj, törd fel a régi ugart!
Meddig esedez még árván egeden a Főnix meg a Bárány?
Új népek kürtje riad, - viszik ezredes álmaikat!
Fogadd ismét be hajódat, eltemetett lobogódat,
Debrecen, ó-kikötő, tájakat összekötő!

Forrás: Debrecen a régi magyar irodalomban – D. Dr. Révész Imre püspök előszavával – Szerkesztette és sajtó alá rendezte: Dr. Molnár Pál a debreceni ref. Kollégium gimnáziumának tanára a gimnáziumi „Arany János Önképzőkör” tagjainak közreműködésével. Megjelent a Tiszántúli Ref. Egyházkerület Sajtóalapjának támogatásával. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda 1941. - Magyar irodalmi ritkaságok 58-60. – Szerkeszti Vajthó László - 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése