Csokonai mellett ő a felújulás korának legjellemzőbben debreceni költője, a felvilágosodás korabeli Debrecen sajátos jellegű irodalmának vezéralakja. Világot járt, művelt, felvilágosult polgár ez a debreceni cívisfiú, mégis egyedül Debrecen patriarchális életében érzi otthon magát s élvezi a felvilágosult bölcs harmonikus, független életét a maga Tusculumában, kis kertje virágai, bokrai közt. E fűvész-paradicsom nyájas körében keresik fel költő és íróbaráti Földi János, Diószeghi Sámuel, Domokos Lajos, Szentgyörgyi József, Lengyel József és a legnagyobb fűvész poéta, a hűséges barát Csokonai Vitéz Mihály.
Mai nagy esztétikusaink igazat adnak a költőjükre büszke – Kazinczytól annyit ócsárolt – Debrecen kortársaknak: Fazekas elsőrendű költő korában, tehetsége javával mérve; csak Debrecenben második, Csokonai mellett (Illyés Gyula). Költészete a rokokó és a zamatos debreceni népiesség vonó ötvözete. Hortobágyi dala Petőfi népies magyar hangját üti meg. Finom, mozgalmas rokokó leírásai az alföldi táj hangulatait, életmozzanatait tükrözik. Ezekbe is bőven vegyülnek nyersebb, népi ízek – a Ludas Matyi azonban tiszta és művészi töménységű népi remek, szerkesztése kerek, meséje frissen perdül, észjárása, nyelve, jelleme a régi magyar világ derűs, kedves megnyilatkozása. Fűvészkönyve lírai természetszemlélete szép tudományos eredménye.
Csokonai és Fazekas költészete a rokokó, deákos-népi és rousseaui-preromantikus hatások, hangulatok szivárványos színjátéka. Hangjuk tisztán és a friss személyes élmény erejével cseng mégis, akár a klasszikus, akár magyaros vagy nyugati versformák zenéje, ritmusa kíséri. Minden hatást magukba olvasztanak, a játékos könnyedség épp úgy sikerül, mint az epigramma érces, tömör zengése és a nyugati formák dallamos finom hajlékonysága.
Csokonai, Fazekas és Földi három egyformán hangolt lélek: a bennük nyilatkozó erős természetérzés, finom formakultusz, a népi és polgári hagyományok, európai és magyar műveltség adja a Csokonai-korszak debreceni irodalmának pompás szín- képét és nemes magyarságát. E virágzás sajnos csak rövid volt, de a XIX. század fordulóján önálló jellegű debreceni irodalmat termett a maga képére és a maga erejéből. Ma is frissen állja az időt Csokonai és Fazekas, ma is felüdülünk ősi tiszta magyarságukban, míg a nyelvújítók és a külföld utánzók művei fakultak. Mire Pest az ország szívévé, egyetlen irodalmi gócává válik, Debrecen fényei kialszanak, kulturális öntudata elzsibbad, s maga is az idegen romantikus-biedermeier divat epigonává válik.
Forrás: Debrecen a régi magyar irodalomban – D. Dr. Révész Imre püspök előszavával – Szerkesztette és sajtó alá rendezte: Dr. Molnár Pál a debreceni ref. Kollégium gimnáziumának tanára a gimnáziumi „Arany János Önképzőkör” tagjainak közreműködésével. Megjelent a Tiszántúli Ref. Egyházkerület Sajtóalapjának támogatásával. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda 1941. - Magyar irodalmi ritkaságok 58-60. – Szerkeszti Vajthó László -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése