DÉZSI ANDRÁS (16.sz.-1552): Makhabeusról

 
Benedictio magistratus

Felejtsetek immár minden félelmet,
Adjon az úristen oly bátor szivet,
Hogy mind halálig vallhassátok őtet,
Megmaradhassatok igaz hit mellett.

Oltalmazza Isten ti élteteket,
Megáldja tinektek szerencséteket,
Jóra igazgassa bölcsességteket,
Békével birjátok mind az községet.

E sok részegséget már elhagyjátok.
Az méltatlanságot megtagadjátok,
Az ártatlanságot megtanuljátok,
Régi jó szerencsét hogy valhassatok.

Csak hagyjunk el immár sok gonoszságot
Teszen Isten élünk irgalmasságot,
Megszabadítja jó Magyarországot,
Megépíti ez nagy sok pusztaságot.

Isten ezt megadja higyjétek, néktek,
Szent fia nevébe hogy ha kéritek,
Szent parancsolatja szerint ha éltek
Örök menyországot adja tinéktek.

Tanúságot adá egy jó kedvében,
Nevét ki megjedzé versnek fejében,
Születtül fogva ennyi időben,
Másfélezer negyvenkilenczedikben.

Forrás: Debrecen a régi magyar irodalomban – D. Dr. Révész Imre püspök előszavával – Szerkesztette és sajtó alá rendezte: Dr. Molnár Pál a debreceni ref. Kollégium gimnáziumának tanára a gimnáziumi „Arany János Önképzőkör” tagjainak közreműködésével. Megjelent a Tiszántúli Ref. Egyházkerület Sajtóalapjának támogatásával. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda 1941. - Magyar irodalmi ritkaságok 58-60. – Szerkeszti Vajthó László -