Debrecen irodalmának mindmáig legfőbb dicsősége. Az első igazán nagyszabású költői egyéniség, aki itt született, itt tanult, jórészt itt működött és itt is halt meg. Benne egyesül a felújuláskorabeli Debrecen és a felvilágosult Európa lényege, sajátos egyéni jellegű szintézisben.
Költészete mélyen eresztette gyökereit a régi Debrecen hagyományaiba s magyar népiségébe – innen nő bele Európa szellemi éghajlatába. E debreceni hatásokat és ízlésörökséget már tisztázta a szellemtörténeti kutatás, ezért itt csak utalhatunk rájuk. A debreceni Kollégium diákmiliőjében születtek meg pajzán, sőt itt-ott trágár hangú versei, innen sarjadt ki népies-diákos hangú epikája és színdarabjai, alkalmi verseinek szapora termése – anakreoni verseinek pompás zamatán is a debreceni népnyelv friss íze érzik.
Élete debreceni háttere, vonatkozásai, írótársaira és kollégiumi diákköltészetre gyakorolt ösztönző hatása megtalálható az eléggé gazdag Csokonai-irodalomban. (Sajnos, a Haraszti-monográfia éppen e szempontokból nem megbízható.)
Csokonai szelleme Méliusz koráig mutat vissza s a mi századunkig világít előre. Benne válik igazán irodalmivá Debrecen lényege. Az ősi vallásos orthodoxia nyomása ellen lázadt fel Rousseau debreceni költőtanítványa. A korán érkezett, fajából kinőtt magyar költő-géniusz tragédiája annál teljesebb, mert élete és műve is torzó maradt a végzet haragja kibontakozása előtt sújtott le rá.
Mindezen okból jobbal illetné meg Csokonait középponti hely gyűjteményünkben. Mégis úgy látjuk, hogy e sokszínű költészetből csupán egypár jellemző darabot közölni céltalan dolog volna. Hosszabb költemények közlését (Cs. epikája!) egyáltalán nem engedné meg e kis kiadvány szűk kerete. Így csak cím szerint utalhatunk a Harsányi-Gulyás-féle kritikai Csokonai-kiadásban könnyen hozzáférhető darabok címeire a lelőhely és a jellemzései szempont megjelölésével.
A választás nem önkényes: főleg a diákok versgyűjteményeiben sűrűn szereplő s korukban igen népszerű Csokonai-darabok ezek, a debreceni ízlésörökségnek és irodalmi igénynek hű tükrei. Értékük természetesen igen egyenetlen, mint a költő kiforratlan ízlése. Jórészt Csokonai diákkori művei ezek – hiszen ekkor még alig látott túl a költő környezetén s csak lassan bontakozott ki mű-ösztöne a diákpoézis hagyományaiból.
Mindez természetesen nem az egész Csokonai – a művelt és érett költő tisztuló ízlése, felvilágosult humanizmusa, magas esztétikai igénye csak Európát átfogó fogékony szelleméből és nemes költői kedélyéből magyarázható.
Csokonainak a debreceni népi rokokón kivirágzott formaművészete egész napjainkig mintakép és eszmény maradt a debreceni költőutódok számára. (Tóth Árpád, Oláh Gábor, Szabó Lőrinc, Nagy Zoltán, Gulyás Pál, Juhász GézaT.)
Forrás: Debrecen a régi magyar irodalomban – D. Dr. Révész Imre püspök előszavával – Szerkesztette és sajtó alá rendezte: Dr. Molnár Pál a debreceni ref. Kollégium gimnáziumának tanára a gimnáziumi „Arany János Önképzőkör” tagjainak közreműködésével. Megjelent a Tiszántúli Ref. Egyházkerült Sajtóalapjának támogatásával. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda 1941. - Magyar irodalmi ritkaságok 58-60. – Szerkeszti Vajthó László -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése