Fazekas Mihály (1766-1828): Csokonai neve napjára

 
Már a tarka mezők illatos asszonya
Udrlásra magát nem piperézheti,
Minden cifra virágit
A nap szűze leszaggatá.

Már a lanyha zefir páfusi lantodon
Nem szunnyad, se cicáz, duzzog az ollykori
Hamvas harmatozáson,
S gubbaszkodva voná magát

Venus hóna alá, s eny helyet ott talál.
Elment a daru és gólya sereg s vele
Minden handarikádzó
Nimfák eltakarodtanak.

Hadd távozzanak a lengeteg és ravasz
Emléknek repeső képei. Nézd druszám!
Bacchus régi barátunk
Most hirdet jeles innepet.

Vivát! Érjen annyi Mihály napot
A mennyit csak akar; jó drusza mink pedig
A mennyit lehet és azt
Vigasságba fecséreljük el.

Forrás: Debrecen a régi magyar irodalomban – D. Dr. Révész Imre püspök előszavával – Szerkesztette és sajtó alá rendezte: Dr. Molnár Pál a debreceni ref. Kollégium gimnáziumának tanára a gimnáziumi „Arany János Önképzőkör” tagjainak közreműködésével. Megjelent a Tiszántúli Ref. Egyházkerület Sajtóalapjának támogatásával. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda 1941. - Magyar irodalmi ritkaságok 58-60. – Szerkeszti Vajthó László -